„A kommunista hitvány ember. Ha magyar is, ellensége a magyarnak.” – a délvidéki magyarirtásban, a Tito-partizánok vérengzésében részt vevõkrõl írta naplójában a kalocsai érsek. Grõsz Józsefnek a kiállítás tablóin szereplõ sorait jól megjegyezték a fiatalok, a feladatlapon is idézték.

A Nagykanizsai Polgári Egyesület immár 10. középiskolás vetélkedõjének eredményhirdetésével folytatódott a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve - a Gulág emlékév - rendezvénysorozata városunkban. A könyvtár kiselõadójában elõször Dénes Sándor polgármester köszöntötte a megjelenteket:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves fiatalok!

„Ha megszakad az emlékezés, akkor nem fogunk összetartozni, nem tudunk erõt meríteni a múltból ahhoz, hogy a jelen nehézségeit át tudjuk élni.”

Az elsõ szabadon választott kormány fejének, Antall Józsefnek egy mindannyiunk számára fontos gondolatával köszöntöm Önöket a mai találkozásunkon. Ahol is egy olyan – József Attila kifejezésével szólva – szörnyállamra, a Szovjetunióra, annak milliókat megnyomorító és elpusztító tábor-rendszerére emlékezünk, amelyet szerencsére a mai fiatal generációk már nem ismerhetnek. Kelet-Európa népei, az idõsebb korosztályok viszont saját keserves történetükbõl tanulták meg, mit jelent az ázsiai zsákutca, vagyis a zsarnokság, mit jelent a nemzetköziség fogalma, vagy éppen a keresztényüldözés szörnyûsége.

A történelem azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, nagy örömünkre úgy változott, hogy Olofsson Placid, a már 100. évében járó, a Gulágot megjárt bencés szerzetes szavai váltak szállóigévé, idézem: „Én még itt vagyok, de hol van már a Szovjetunió?”

A Szovjetunió valóban felbomlott, és vele mindazon szörnyûség, mely a legsötétebb történelmi idõket jelentette. De az áldozatok méltósága megköveteli tõlünk, hogy, Antall József idézett szavaira utalva, az emlékezet megõrizze sorsukat és történeteiket.

Mert emlékezni szükséges, hogy a jelen nehézségeit is meg tudjuk oldani, túl tudjuk élni. Ami sajnálatos módon aktuális kérdés, hiszen egy újabb történelmi kihívás elõtt áll kultúránk, és a jövõ nemzedékei. Elsõ miniszterelnökünk profétikus módon megjövendölte már a 90-es évek elején az Észak-Dél szembenállás kapcsán a terrorizmus veszélyét, hangsúlyozva, hogy a fundamentalizmus lehet „a 21. század bolsevizmusa”. Szavai itt visszhangoznak a jelenben, rámutatva, hogy az idõsek tapasztalata és történelmi tudása elévülhetetlen a jövõ megtartásához.

Ez a mai nap is errõl szól, errõl tesz tanúságot. Arra kér minket, hogy az emlékezet által legyünk erõsek, mert Nyugat-Európa már a világháborút követõ hidegháborúban is gyengének bizonyult a szovjet terjeszkedéssel szemben. Kiürültek templomai, kiürültek bölcsõi. Nem szuronyok, nem lágerek kényszerítették õket a materializmusra, önként hajtották alá fejüket. Mára pedig az iszlám fundamentalizmus magát Európa egészét sodorja végzetes veszélybe. Ennek megoldását pedig csak a történelmi tapasztalat és a józanság, a gyökereink megerõsítése adhatja meg. Ahogy megtette sok áldozat árán a Gulág rendszerével és a Szovjetunióval is.

Ma egy olyan középiskolás vetélkedõ eredményhirdetésén veszünk részt, amelynek ez a Gulág kiállítás adta az alapját. Kelet-Európa népei saját történetükbõl tanulták meg, milyen drága kincs európaiságunk, demokráciánk, nemzeti függetlenségünk és keresztény gyökereink. Ezeket kell megvédenünk a jövõben is, erõsítve a fiatalokban az emlékezés kultúráját, a hagyományaink és értékeink megõrzésének a vágyát.

Segítse ez a mai esemény is ezt a folyamatot, erõsítse meg annak tudatosságát, hogy ne kelljen újra átélnünk mindazt, amit eleink évtizedeken keresztül áldozatok árán megtapasztaltak.

Ezután Szakály Sándor professzor, a VERITAS Történetkutató Intézet fõigazgatója osztotta meg hallgatóságával a korszakhoz kapcsolódó tényeket:

1944 decemberétõl 1945 februárjáig tartott Budapest ostroma – melyet egy idõben felszabadításnak kellett mondani. Valamivel meg kellett magyarázni Sztálinnak, miért tartott ennyi ideig. A védõk száma… - füllentették a marsallok. Akkor miért csak ennyi a hadifogoly? – A kérdést megelõzendõ az utcákon fogdosták a pestieket. Munkába igyekvõ munkásokat is. Õket nehéz lett volna a nép ellenségének állítani. Munkába értek, munkatáborba. Egy idõ után már elbújtak, lesbe álltak a szovjet katonák. Az üzlethelyiségbõl kirohantak, berántották a foglyot, lehúzták a bolt redõnyét. Hogy meglegyen a létszám.

Beszélt a kõpostáról is. Kavics köré göngyölt papír, rajta üzenet az otthoniaknak: Visznek! Nem volt olyan, hogy ilyen, vagonból kidobált levél ne ért volna célba. Ez is a magyarok összetartozását mutatja. Több mondatánál érzékelte, többségében középiskolás hallgatósága számára ismerõs, amit hall: találkozott vele a kiállításon, a feladatlapon. Szolyva kárpátaljai község, fogolytáborából két út vezetett: a temetõbe vagy a Gulágra. Egy kicsiny közösség, széllel szemben hozott ott létre emlékparkot az áldozatoknak. Mert a többség sosem emlékszik vissza szívesen a bûneire. A gyõztesek igazsága… Ugyanaz a tett a vesztesnél bûn, a gyõztesnél dicsõség. Amirõl évtizedekig nem lehetett beszélni… Úgy engedték el, jobb, ha nem beszél errõl. De ha egy nemzet nem beszéli ki a történelmét! Visszautalt a polgármesterünk által idézett Antall-sorra: Ha megszakad az emlékezés, akkor nem fogunk összetartozni. A kollégák a tanúim: a történelemkönyvekben mindössze néhány sor…

Dicsérte Kanizsát, mert városunkban – akár e vetélkedõ által is – fontosnak tartják az ifjúság bevonását az emlékezésbe. Ez itt a reklám helye – fûzte hozzá: érdemes figyelni a VERITAS honlapját, mert nem soká országos versenyt indítanak 3 fõs csapatoknak. Az itt ülõ fiatalok már elõnnyel indulnak – vélekedett. Gratulált a felkészítõ tanároknak is, megbecsülését az intézet évkönyvével fejezte ki.

Hét középiskolás csapat vett részt a vetélkedõn, a dobogósok az alábbiak. A BLG-bõl Németh Ferenc tanár úr „lányai”: Ceiner Annamária, Dani Luca, Komárovics Zsófia, Lõrincz Jázmin Fanni, Mikó Vivien a harmadik helyezést, Dósai Attila piarista szerzetes-tanár csapata: Kamenár Orsolya, Klepács Eszter, Lovrencsics Dóra, Paulik Flóra, Tóth Gabriella az ezüstérmet érték el munkájukkal. A Cserháti Sándor Szakgimnázium legénysége (Borovics Levente, Buni Roland István, Czigány Marcell, Huszár Krisztián, Török Milán) pedig – felkészítõjük Farkas Tünde tanárnõ – a dobogó legfelsõ fokára léphetett képletesen. Mindhárom csapat jutalma a Polgári Kanizsáért Alapítvány jóvoltából szép összegû könyvutalvány lett.

Köszönjük a GULAG Emlékbizottság, a VERITAS Történetkutató Intézet és a Bethlen Gábor Alapkezelõ segítségét.

Kanizsa