Mint már lapunkban beszámoltunk róla, a „”Legszebb konyhakertek” – „Magyarország legszebb konyhakertjei” országos program nagykanizsai versenyében I. helyezést ért el a mini kategóriában Szalai-Gaál Mónika konyhakertje. Emellett országos díjjal is jutalmazták kertjét a Generációk a konyhakertben témakörben.

Az országos programban való részvételével hozzájárult a Magyar Nemzet kertkultúrájának gazdagításához, hagyományainak ápolásához, értékeinek továbbörökítéséhez – olvasható a Fazekas Sándor földmûvelésügyi miniszter által aláírt elismerõ oklevélen, melyet Budapesten vett át négy kanizsai versenyzõvel együtt.

Beszélgetésünkben figyelemmel kísértük azt a tevékenységét, amely az elsõ nekirugaszkodás után, a kertépítéstõl kezdve hamarosan gyõzelemre juttatta a családot.

– Álmomban sem mertem volna remélni, hogy a verseny országos díját is megnyerem – jegyezte meg elöljáróban Mónika. – A mini kategóriát nálunk valóban szó szerint kell értelmezni, hiszen a két magaságyásunk (egyenként) 7,2 m2-es, és ezen kívül mindössze 16 m2-es a kertünk. Amikor elõször említettem a férjemnek, hogy jelentkezek erre a versenyre, finoman fogalmazva is furcsán nézett rám, és szemében a „Kell ez neked?” kifejezés csalhatatlan jeleit véltem felfedezni. Szerencsére a férjem a konyhakerti tevékenységemben is partner, nélküle nem tudtam volna megvalósítani elképzeléseimet.

– Aktív munkavégzés, három kiskorú gyermek nevelése és a háztartás ellátása mellett, mi vitte rá arra, hogy pályázzon a Legszebb konyhakert mini kategóriájának címére?

– Az elsõ motiváció talán kiskanizsai származásom lehet. Amióta az eszemet tudom, a mi családunkban mindig központi téma volt a kert, a hegy, a mezõ. Szüleim a munka után mezõt, kertet, hegyet mûveltek és mi, gyerekek is kivettük a részünket korunknak megfelelõen a munkából, bár, visszagondolva, nem volt ez számottevõ, inkább csak „jelenlét”, ott, a dolgozó felnõttek között. Természetesnek vettük, hogy volt fóliánk és alig vártuk a hónapos retek, az újhagyma, a sárgarépa, a zöldborsó termését, nem is beszélve az elsõ paradicsom, paprika érésérõl. Semmihez sem fogható az íze a „mi paradicsomunknak”. Régebben sem vettünk januárban holland paradicsomot, mert lehet, hogy szép, de íze az nincs.

Kiskanizsai származásom ellenére úgy hozta az élet, hogy 2015-ig nem foglalkoztatott a kertmûvelés, mert mindig volt, aki megcsinálta helyettem, csak ki kellett szaladni a kertbe friss petrezselyemért. Az igazi áttörést, a 2. motivációt a kerthez való hozzáállásomnál egy ismeretterjesztõ film hozta 2014-ben, ahol bemutatták a magaságyás elõnyeit. Én addig még ilyennel nem találkoztam, viszont annyira megragadta a fantáziámat, hogy rögtön jeleztem a férjemnek, nekem jövõre ilyen „kell”. Akkor még nem volt tisztában vele, hogy õ fogja elkészíteni, és azt sem sejthette, hogy milyen idõigényes feladatra kértem, de rövidesen, hosszas internetes ismeretgyûjtés után, 2015 tavaszára elkészítette két magaságyásunkat.

A kertmûvelés harmadik motivációját a gyerekeink adták. Én is meg szeretném mutatni nekik, hogyan nõnek a zöldségek, mikor jó már a zöldborsó, hogyan érik napról-napra az eper, miért kell öntözni, mikor piros igazán már a paradicsom, és miért nem nyúlunk a chili-paprika után a szemünkbe.

Egy lakótelepen felnövõ gyerek nem tudja megtapasztalni, milyen érzés kiszaladni a kertbe leszedni a málnát, viszont az én gyerekeim tudják sorolja a kertmûveléssel járó örömöket beszélgetõtársam. A kislányom szó nélkül viszi a kis tálkáját, és leszedi a málnát, az epret, megmossa, elossza a testvérei között, és együtt elfogyasztják. Néha kérés nélkül is „dolgozik”, több sárgarépát szed ki, mint az kívánatos lenne, de természetesen nem szeretném kedvét szegni a szorgalmas munkáját illetõen. Kisebbik lányom teljesen partner velem a kertészkedésben: imádja a zöldborsót, és alig várja, hogy az elsõ „kövérebb” hüvelyek megjelenjenek. Megy, szedi, kibontja, eszi, még a kertben. Az sem hátrány, ha néhány béka is ugrándozik elõttük, hadd tanuljon az a gyerek az állatokról.

– Mindezek mellett az sem mellékes szempont, hogy a példamutatással nevelni is lehet. A gyerekek abból tanulnak a legtöbbet, amit tõlünk látnak, szinte mindegy, hogy mit magyarázunk nekik naphosszat, a lényeget a viselkedésünkbõl veszik le. Olyan mintákat szednek össze maguknak belõlünk, amikrõl még csak nem is tudunk. Szavakkal bonyolult lenne elmagyarázni a gyerekeknek, hogy az élet maga értékes, és hogy hogyan lehet örülni a pillanatoknak, miközben van tervünk a jövõre nézve is. Csak a példánkon keresztül tudják megtanulni az élet élvezetét és értékelni a mindennapi kis örömöket, ami pedig a boldog élet alapja. Szülõként vallom, hogy nem drága ajándékot kell venni a gyerekeknek, amelyekkel alig-alig játszik az ajándékozás után – hanem élményt kell nyújtani. Minél több impulzus éri õket, annál tájékozottabbak lesznek a világ dolgairól. Hiszem, hogy gyermekeim emlékezni fognak arra, hogyan festettük le közösen a komposztládát.

– Negyedik motivációként a fõzést említette, amelynek alapanyagait most már megtalálja kertben.

- Nagyon kellemes a hangulata, ha a kertben grillezzük az ott termett cukkinit, majd készítek egy friss zöldfûszeres háromszínû paradicsomsalátát rukkolával, kakukkfûvel, bazsalikommal és oregánóval. Ebben az évben csak két kis cukkinipalántát ültettünk, ami egész nyáron ellátott bennünket terméssel, sõt, még osztogattam is. Nagyon szeretjük a konyhakertben a mentát, ami kiváló alapanyaga a koktéloknak, alkoholmentes változatát a gyerekek is isszák. A fõzés esetében is fontos a gyerekeknek a példamutatás, hiszen tovább tudom adni nekik a fõzési tudományomat. Ezt kérik is, hiszen kiskoruktól azt látták, hogy anya, apa süt-fõz.

A felsoroltakhoz Szalai-Gaál Mónika még hozzátette, ez a kertészkedés az õ számára hobbi, amit akár az ötödik motivációnak is lehet nevezni.

B.E.