Október 4-én, az Állatok Világnapján, és az év egészében éljünk úgy, hogy a természettel, környezetünkkel, az abban található más fajú élõlényekkel való kapcsolatkor megtaláljuk a humánus normát.

Az ember a környezetében található háziasított és vadállat-állományt a mindennapi élet során, széles körben használja. A körülöttünk élõ állatokat tesszük ételként az asztalra, belõlük készülnek ipari módon termékek. Némely ember prémjükkel védi hidegben a testét, sokan az erdõkben hobbiból lövik õket, de vannak, akik állatukat családtagként tartják. Annyira hozzá szoktunk az állatok maximális kihasználásához, hogy egyre kevesebb szó esik az állati élet tiszteletérõl, pedig az állatok felhasználásának az ember sokat köszönhet.

Hagyományosnak mondható, hogy október 4-e, az Állatok Világnapja azzal telik el, hogy az állatvédõk az ember által tartott gazdasági és kedvtelési állatok tenyésztését, tartását, a velük való bánásmódot összegezik.

Az állattartás két nagy osztályba sorolható: gazdasági állattartás, és kedvtelési célú állattartás. Míg a gazdasági állatok közé általában az ember számára (fõleg élelmezési célból) iparszerûen tartott állatokat soroljuk, addig a kedvtelési állatok csoportjába minden más olyan állat tartozik, amelyet az ember "szeretetbõl", a velük való kapcsolattartás végett tart. Nem feledkezhetünk meg ezen a napon a prémtermelés céljából tartott (Magyarországon sok tízezer ilyen célból elpusztított) állatról, és a kísérleti laborok-telepek állatairól sem.

Az Orpheus Állatvédõ Egyesület véleménye szerint az ország állattartási kultúrája vad, haszonorientált, ezért a humánus alternatíva sok esetben nem érvényesülhet.

A gazdasági állatokat iparszerûen tenyésztik, hizlalják. E jószágok sok esetben minden természetes ingertõl hermetikusan elzárva, stresszel teli környezetben érik el a feldolgozási állapotukat. A tenyésztési helyrõl a vágóhelyig jutás országon belüli, és nemzetközi formája is sok esetben gyalázatos. Libák és más szárnyasok szállítás közben sok esetben gyakran roncsolt állapotban jutnak a "végcélhoz", a juhok és sertések a megrakott teherautókon gyakran egymást széttapossák, csontjaikat törik a hosszú út alatt. Az állatok feldolgozása gyakran ilyen elõzmények után valósul meg, s ezt az (élet)minõséget kapjuk vissza, mikor az étkezéshez vesszük meg a hiper-szuper áruházakban az akciós hozzávalókat.

A kedvtelési állatok köre évrõl évre egyre bõvebb, hiszen nemcsak kutyát-macskát tarthatunk, hanem a hüllõk, halfélék, díszmadarak, pókok-rovarok, egyéb állatok megszámlálhatatlan faja és fajtája áll rendelkezésre legális-illegális formában. Mindez azért, hogy mi, emberek tarthassuk õket. Az állatok beszerzése egyéni úton, és állatkereskedések által is megvalósulhat. A kedvelési állattartás a felelõsségen kell, hogy alapuljon, a "kedvencként" tartott állatokat egy életen át kellene, hogy tartsuk, és megfelelõ háttérrel kellene rendelkeznünk a tartási-egészségmegõrzési költségek fedezéséhez.

Az állattartáskor fontos lenne, hogy az állat védelme érdekében megfelelõ életteret alakítsunk ki. Magyarországon évente többszázezer állat válik otthontalanná (megunás, érdektelenség miatt), a gyepmesteri telepeken az országban több tízezer állat kerül elpusztításra.

A tél közeledtével ruhatárunkat is selejtezzük, és van, aki prémbõl készült testfedõvel helyettesíti a régi kabátot. Gondoljuk arra, hogy csak az országban több tízezer szürke róka válik a prémkészítés áldozatává, a más, ilyen célból tenyésztett apró gerincesek (hörcsögök, nyércek, csincsillák) száma sok százezer. Ha nem vásárolunk prémeket, csökken az igény, és a termelési kapacitás. Öltözve is védhetjük az állatokat, hiszen az élõ állatból készült prémnek van alternatívája...

A laborállatok kérdésköre igen bonyolult. Joga van-e az embernek (mint fõragadozónak) más fajú élõlényeket felhasználni arra a célra, hogy saját maga túlélését segítse? Emberi szemszögbõl a válasz egyértelmû: igen. De ha beleképzeljük magunkat egy laboratóriumban kísérleti állat bõrébe, a kérdésre adott válasz már nem ilyen határozott. Ilyenkor elgondolkozunk, és azt mondjuk, hogy igen, de" A laboratóriumi állatok száma a világon eléri a százmilliót, védelmük fontosságára való tekintettel "saját" napjuk van, mégpedig: Laboratóriumi Állatok Világnapja. Minden évben április 24-e.

Október 4-én, az Állatok Világnapján, és az év egészében éljünk úgy, hogy a természettel, környezetünkkel, az abban található más fajú élõlényekkel való kapcsolatkor megtaláljuk a humánus normát. Hozzuk létre az élet tiszteletén alapuló állattartást, egy magasabb szintû környezeti kultúrát, hogy aztán majd mi emberek egymással szemben is hasonló elvárásokat támaszthassunk.

Ön is lehet állatvédõ, hiszen a bennünket körülvevõ világot mi magunk alakítjuk!

Orpheus Állatvédõ