Szlovákia stílszerûen havas mérkõzésen biztosította a jövõ évi labdarúgó világbajnokságon való részvételét, miután egy öngóllal legyõzte a Tátra északi oldalán húzódó Lengyelország válogatottját.

Eddig inkább a téli sportokat tartottuk számon északi szomszédunk kapcsán, de a szlovák televízió szpíkerének hangját hallva, a csoportelsõség megszerzése utáni öröm is leírhatatlan volt avégett, hogy Szlovákia önálló államiságának történetében elõször kvalifikálta magát felnõtt labdarúgó világeseményre.

Ugyan a szlovén sportnapilap, az Ekipa szerdán öles betûkkel kérte, „Lengyelek, segítsetek!”, Vladimír Weiss együttese az ilyenkor a tét miatt szokásos nyögvenyelõs játékkal, de elérte azt, ami a szlovénok elleni, négy nappal korábbi hazai vereség után mintha már veszni látszott volna.
A szlovák sajtó kimondott sablonokkal operál fõcímeiben, ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy a Sme címû napilap úgy indít: „Végre! Szlovákia megy a dél-afrikai világbajnokságra.” Az elemzések pedig még inkább tárgyilagosabbak - mint például „Ott vagyunk, bár nagy csapatunk egyelõre nincs” indítással.
Persze, az örömszavak azért dukálnak ilyen helyzetben, s a szövetségi kapitány Vladimír Weiss a chorzówi Slaski Stadion-beli ünneplés után így nyilatkozott: „Köszönöm mindenkinek, hogy ezt elérhettük! Nehéz találkozót vívtunk a lengyelek ellen, s bizony volt egy kis szerencsénk is, de az egész selejtezõ-sorozat során jól teljesítettünk. Ma inkább harcoltunk, s a szívünk vitt minket elõre. Boldog vagyok, hogy Szlovákiának ekkora örömet okozhattunk.”
Az idõsebb Weiss öröme fia felé is megnyilvánult, s az atyai csókjáról készült felvétel talán már fél Európát is bejárta, mindenesetre a meghitt családi pillanatokat követõen az - idõközben stabil csapattaggá váló - ifjabb Vladimír Weiss szavai érzékeltették legjobban a szlovák együttes soraiban uralkodó hangulatot: „ A Szlovénia elleni hazai vereség után a legnehezebb három nap következett számunkra a selejtezõk során. Igaz, személy szerint én már vagy 10 napja nem aludtam normálisan, csak 3-4 órákat, de utólag ez sem számít, hiszen életem legnagyobb boldogsága a vb-re történt kijutásunk. Talán voltak már olyanok, akik nem hittek bennünk, de volt erõnk és egy kis szerencsénk is.”
S ha az utóbbi két esztendõben eddig piaci értékével – mintegy 20 millió euróval - a szlovák labdarúgást a középpályás Marek Hamsík „jelképezte”, érdemes az õ véleményét is idézni: „Harcosság és kitartás volt mostani sikerünk titka. Leírhatatlan örömet érzek, s mint csapat, valóban nagy tettet hajtottunk végre.”
S egy magyar vonatkozású információ a szlovák válogatott sikeréhez: a Lengyelországban gyõztes csapatban kezdõként lépett pályára a párkányi Saláta Kornél. Ugyan a jelen helyzet még nem garantálja, hogy a jövõ évi dél-afrikai világbajnokságra is biztos kerettagként utazhat, de személyében van rá esély, hogy magyar labdarúgó is pályára léphet Afrikában…
P.L.