A Szeressük egymást gyerekek… cím találóbb lett volna a múlt heti írás élén – állapította meg több olvasó is. S azt is, mostanában lazítok. Nem is én írom e jegyzeteket, csak idézeteket teszek közzé. De hát mit tegyek, ha elõttem már mások jobban megfogalmazták?
Ismét terítéken hát a béketeremtõ kezdeményezés. Sinkó Ferenc írását az Alsóvárosi Harangszó 2009. július-augusztusi számában találtam: „A farkas már annyi birkát falt fel, hogy a gyapjas nép kétségbe esett.
- Ha ez így folyik tovább, nem marad belõlünk hírmondó sem. Tenni kell valamit.
Törték a fejüket, tanácskoztak, vitatkoztak, míg végül az egyik tekintélyes birka kiötlötte.
- Békítsük meg! Válasszuk meg királyunknak, talán megenyhül a szíve. Járuljunk eléje mindnyájan, és kiáltsuk ki uralkodónak!
A birkák sokasága elfogadta a jó tanácsot, a farkas elé vonult, hogy hódoljon neki.
- Mit akartok? - kérdezte az ordas meglepõdve.
A tekintélyes birka elõlépett, megköszörülte a torkát, hogy annak rendje s módja szerint elmondja hódoló beszédét:
- Nagyságos és nemzetes tekintetes és kegyes, alsó és felsõtoportyánréti Toportyán herceg. Mi ezennel belátjuk és elismerjük, hogy jogosan és méltán tápláltál haragot nemes kebledben megvetésre méltó nyájunk iránt. Jóvá tesszük vétkünket. Meghódolunk elõtted, megválasztunk királyunknak.
Tovább is folytatta volna beszédét, az ordas azonban közbemordult.
- A hódolatot elfogadom, királyotok leszek. A koronázást holnap megtartjuk. Az ünnepi ebédre száz birkát kérek…
- Vendégül?
- Nem. Megenni, vendégeimmel… De addig a megegyezés örömére, hadd faljalak fel téged.”
www.szentjozsef.plebania.hu

És mert ma egy igencsak megtépett Toportyán herceg próbálkozik a hatalom átmentésével, a többször idézett júniusi helyzetértékelés idevágó része jut eszembe:
„Hallgatva a szocialisták nyilatkozatait az elmúlt négy-öt napban, nem tudom elhessegetni magamtól fiatal korom egyik kedvenc filmjének, a Gyalog galoppnak legemlékezetesebb jelenetét. Ide is idézem elétek. Ti is emlékezhettek rá, amikor Arthur király küzd a Fekete Lovaggal, akinek már két karját levágta, de az nem akar félreállni, hanem tovább ugrál elõtte, rugdossa és provokálja. Mire a király
- Na elég! - felkiáltással lenyisszantja a jobb lábát.
A Fekete Lovag azonban karok nélkül, fél lábon is szökdécsel, és azt kiabálja:
- Ezért meglakolsz!
Arthur király nem hisz a fülének:
- Mit csinálok én?
A fél lábon ugráló lovag, akibõl mindenhonnan dõl a vér, nem tágít, egyre csak ezt hajtogatja:
- Gyere csak! Vagy talán félsz?
Mire a király:
- Mitõl? Hogy összevérzel? Vagy hogy rám lehelsz?
A Fekete Lovag csak mondja a magáét, és azt mondja:
- Legyõzhetetlen vagyok!
A király sajnálkozva csóválja a fejét, és azt mondja:
- Nem, te hülye vagy! - és ezzel levágja a másik lábát is.
Ekkor a Fekete Lovag – immár végtagok nélkül imbolyogva a porban – hangot vált:
- No, jó, egyezzünk ki döntetlenben!”
orbanviktor.hu
És hogy a szocialisták békülés közben azért rágalmaznak is, itthon és a fõvárosban egyaránt? Hogyan is írta a minap Bayer Zsolt? „Mert ezeknek már tényleg nincs más választásuk. Lassan valóban össze tudnak állítani egy MSZP-s börtönválogatottat, s hamarosan eltakarodnak. Hogy Arany Jánost idézzem: az anyjuk keservébe. Ennyi maradt tehát. Hazudozni, rágalmazni, ellehetetleníteni közülünk is mindenkit, bárkit, minél többeket. S a módszerek nem fontosak. Sõt! Bármi megengedett!”
Papp János