Jeges utak, csúszós járdák, kisebb-nagyobb, lefagyott hóbuckák: megérünk ilyenkor közlekedni. Nem gyõz az ember a lába elé nézni, pedig nem csak a talpunk alatt leselkedik ránk veszély: felülrõl is nyakunkba szakadhat az „áldás”!

Télvíz idején, egy-egy kiadós havazás után fehér ruhába öltözik a táj. A fák is. A látvány igaz fenséges, csakhogy az ágakra nehezedõ hólepel, ha csak egy kicsit is megolvad, majd újra megfagy, mázsás súlyként képes nyomni a faágakat. Ilyenkor elég egy széllökés, de néha még az sem kell, és az amúgy is súlyos ág, sokszor öt-tíz méteres magasságból landol a földön. Jó esetben, mert a rosszabbik verzió az, hogy a fa alatt parkoló autó tetején, vagy akár a gyanútlan járókelõ fején. Ugyanez a helyzet az ereszcsatornákról csüngõ méteres jégcsapokkal, vagy a háztetõk szélén feltorlódott hóval is. Ezért legyünk ilyenkor figyelmesebbek, akár parkolásról, akár sétáról, vagy a gyerekekkel való szánkózásról, csúszkálásról legyen is szó: halálos veszedelem is leselkedhet ránk felülrõl… Ha leszakadt, vagy a hó súlya alatt veszélyesen – élõlényre, vagyontárgyra – meghajolt faágakat látunk, ne menjünk el mellette (alatta) szó nélkül, hanem értesítsük a tûzoltókat!

Dr. P. A.