Három kontinensen, mintegy 8 ezer kilométeres vonalon szétszóródva telelnek a magyarországi fehér gólyák - derül ki a rajtuk elhelyezett mûholdas jeladók adatainak elemzésébõl.

Miközben néhány kockázatot vállaló madár Magyarországon fagyoskodik a régen látott hidegben, többségük a szokott módon Afrika középsõ régiójában, elsõsorban Csádban és Szudánban telel. Két jeladós gólya azonban kétszer ilyen messze, a Dél-Afrikai Köztársaságig repült, ami több mint 8 ezer kilométeres odautat jelent - közölte az MTI-vel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).     

Az MME tájékoztatása szerint ezek a pontos információk annak köszönhetõk, hogy az egyesület munkatársai hatvan fehér gólyára szereltek mûholdas jeladót az elmúlt öt évben. Sokatmondó adat azonban, hogy ezek közül jelenleg kevesebb mint tíz adó aktív, azaz az eszközök esetleges meghibásodásának esélyét is figyelembe véve már csak a megjelölt gólyák mintegy 20 százaléka lehet életben - figyelmeztet az MME.     

A szakemberek szerint a mûholdas követésnek köszönhetõen néhány év alatt többet lehetett megtudni a faj vonulási és telelési viselkedésérõl, mint az ezt megelõzõ több mint száz év hagyományos - az adatgyûjtéshez a madár ismételt kézbevételét igénylõ - gyûrûzéssel.     

Kiderült, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza sem jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik, de fény derült a talán legkorábban, már februárban visszatérõ gólya titkára is: Báró gyorsaságának oka, hogy Afrika helyett csak Izraelig vonul.     

A GPS-adatokból tudható, hogy az egyes példányok telelõhely-választása akár évenként változhat. Idén õsszel az is kiderült, hogy a délre vonulást hosszabb idõre megszakíthatják olyan kedvezõ események, mint egy sáskajárás a Szahara déli, Száhel övezetében.     

A szakemberek azt is megtudták, hogy a magyarországi állomány fõ telelõterülete Csádban és Szudánban van, ám a gólyák akár úgy is dönthetnek, hogy folytatják útjukat és az afrikai kontinens legdélebbi térségéig repülnek, ahonnan visszatérve több mint 20 ezer kilométert repülnek fél év alatt - hívja fel a figyelmet az MME közleménye.     

A múlt héten két jeladós fehér gólya pusztulására és ennek okaira is fény derült, ismételten jelezve, hogy milyen veszélyek fenyegetik mind az itteni telelés kockázatát felvállaló, mind a vonuló példányokat.     

A Január nevû áttelelõ madár január 12-én pusztult el, tetemét a Fõvárosi Állat- és Növénykertben Sós Endre vezetõ állatorvos vizsgálta meg. Az elhullás oka a madár emésztõrendszerében a táplálékállatok szõrébõl és egyéb emészthetetlen részeibõl képzõdött úgynevezett bezoár okozta gyulladás és elzáródás volt, melynek kialakulása valószínûleg a fõként kisrágcsálókból álló táplálkozásra vezethetõ vissza. Mindazonáltal a gólyák túlnyomó többségének az ilyen emészthetetlen táplálék-összetevõk nem okoznak gondot, ezektõl (a baglyokéhoz hasonló) napi többszöri köpeteléssel probléma nélkül megszabadulnak - közölte az MME.     

Az MME tájékoztatása szerint az egyik leghíresebb jeladós fehér gólya, az idõjárás-jelentésekben is bemutatott Veca Afrikában került bajba. Adója január 9. óta ugyanarról a helyrõl sugározta a jeleket, amibõl a pusztulására lehetett következtetni. A madarászok nemzetközi közösségének köszönhetõen alig néhány nap alatt sikerült megszervezni, hogy valaki Zambiában ellenõrizze a GPS-koordinátákat, így derült ki, hogy Veca valószínûleg orrvadászat áldozata lett.         

Annak ellenére, hogy az áttelelés rendkívül kockázatos döntés, az itt maradó gólyák rendkívül jól bírták a telet az elmúlt években és a mostani kemény fagyok idején is. Többségük az alapvetõen szükségtelen emberi segítség nélkül vészeli át a fagyos hónapokat, a Januáréhoz hasonló elhullásról eddig nem volt hazai adat.     

A megjelölt állatok megfigyelésében a lakosság is részt vehet: az MME által mûködtetett jeladosmadarak.mme.hu honlapon bárki nyomon követheti nemcsak a fehér gólyák, de további 17 madárfaj csaknem 300 egyedének mozgását - közölte a madártani egyesület.

Fotó: MME

MTI - Kanizsa