A történelem számos megújulási mozgalma közül a reformáció volt a legkiemelkedõbb.Az egyház alapjainak újrafelfedezése volt a hiten alapuló élet és gondolkodás megerõsödése. Nagy hatással volt az Európában és a Kárpát-medencében élõkre, és döntõen meghatározta nemzetünk történelmét és kultúráját is. Segítette a nemzeti a nyelv fejlõdését, a nemzeti identitás erõsödését, a tudományos élet gazdagodását. A tizenhatodik századi reformáció és annak századokon átívelõ hatása taníthat minket, mai embereket is.

Nagyon szeretném, ha ez az esztendõ nemcsak emlékezés, hanem erõforrás is lennea magyar reformátusság számára, ahonnan tud meríteni. Szeretném, ha megújulást hozna hitben, közösségben és lelkiségben egyaránt. A Krisztus-követõk számára a megosztottság helyett az egység útján való járást. Legyen nemzetünk, a magyar nép Isten népe élõ hitû, a Szentlélek által megelevenített nép, amelynek tagjai anehézségek ellenére is megbízhatóak, hitelesek szolgálatukban, az evangélium hirdetésében.

A reformációt követõ elsõ évtizedekben, egy zavaros világban, az akkori Krisztus-tanítványok fel tudták ismerni azt a biztos pontot, a megrendíthetetlen alapot, Akire lehetett építeni életet, családot, gyülekezeti közösséget, nemzetet és hazát. Mostanában sokszor jutott eszembe Kanizsai Pálfi János dunántúli református püspök, akinek az élete innen, Nagykanizsáról indult valamikor az 1580-as évek elején protestáns családban. A dunántúli reformátusság megtartásában neki fontos szerepet szánt a Történelem Ura. Õ és kortársai követésre méltóak, példát mutattak számunkra, a XXI. században élõk számára.

Mi volt az õ titkuk, mit tanulhatunk meg tõlük? Az elkötelezõdés, a rendíthetetlen hit, az a biztos tudat, hogy a kor emberének élõ Krisztusra van szüksége. Ezt olyan bátorsággal tudták hirdetni, hogy még az életük sem volt drága, ha kellett még erre az áldozatra is készek voltak, azért, hogy az örök érvényû, mindenekfelett álló evangélium eljusson az emberekhez. Elkötelezettek voltak Isten ügye és a magyar nemzet iránt.

Erre az elkötelezõdésre hív bennünket, ma élõ gyermekeit Isten. Gondolj bele, milyen csodálatos, hogy Isten veled is tervez, elhívott, mert minden nemzedékben kell, hogy legyen olyan ember, aki felvállalja annak felelõsségét, hogy továbbadja az evangéliumot.

Legyenek példaként elõttünk elsõ püspökeink, Pathai István, Kanizsai Pálfi János és utódaik, akik katalizátorai tudtak lenni a gyülekezetekben élõ szorgos és nagyszerû, „átlagos” keresztyén híveknek, akikkel együtt olyan alapra tudták helyezni egyházunkat, hogy mind a mai napig fennmaradhattunk.

A jövõ, azonban a mi felelõsségünk, tennünk kell azért, hogy megõrizzük keresztyén hitünket, történelmünket, hagyományainkat, nemzetünket és megóvjuk kultúránkat. Tennünk kell azért, hogy õseinkhez méltó életet élhessünk, s egy szép, nemes jövõt hagyjunk örökségül az utánunk következõ nemzedékre.

A szerzõ Nagykanizsa református lelkipásztora

Fotó: Innen indult, a wittenbergi vártemplom ma