Címszavakat írok: IX. Országos Farsangi Fánkfesztivál, lementem, körülnéztem, megvettem. Na de nem egyet, mert a több tucatnyi fánkcsoda közül nehéz volt válogatni: legszívesebben mindet hazavittem volna.

Találtam hagyományos szalagos fánkot, töltött szalagos fánkot vegyes ízesítéssel, kakaókrémmel, punccsal, túrókrémmel, kókusszal, karamellel, aztán volt ott rózsafánk, meg csörögefánk, megképviselõ fánk is, hogy a túrófánkot már ne is említsem.

De honnan származik, miként indult a története? Van egy francia mese, miszerint az egyszerû paraszti fánk, a Beignot, a párizsi mézeskalácsosok kedvelt készítménye, egy párizsi bálon különösen nagy sikert aratott. Felfigyelt rá az álruhában táncoló Marie Antoinette, megízlelte, azután megvette a mézeskalácsos egész kosarát. Lejegyeztette a receptjét, majd a cukrászával eztán csak ezt sütette a francia király ünnepi asztalára.

Egy másik monda szerint a fánk története Bécsben kezdõdött, és csak a véletlennek köszönhetõen született meg az elsõ fánk. Amikor egy Krapfen nevû pék meghalt, a felesége vette át a finom kenyerérõl híres pékség vezetését. Egy napon a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók egyre türelmetlenebbek lettek, és addig zúgolódtak, míg a pékné kijött a sodrából, és egy darab, keze ügyében lévõ kenyértésztát valakinek a fejéhez akart vágni. Ám elvétette a célt, és a tészta a kályhán lévõ, forró zsírral teli lábasba pottyant, ami aztán pár perc alatt aranybarnára sült. Megkóstolták, megszerették, azóta is készítik.

Hát mindegy is azt hiszem, hogy így, vagy úgy, a lényeg, hogy van, és ehetjük – mert szeretjük…

Dr. P. A.