Avagy gondolatébresztõ turizmusból és vendéglátásból élõ, dél-zalaiak számára. Néhány éve írtam az Isztriáról, a turizmusra építõ borvidékrõl, néhány napja pedig egy garabonci, családi borház történetérõl. A két írásomat a Mura-program kötheti egybe. Hatalmas lehetõségek rejlenek benne, és jó lenne, ha nem szalasztanánk el. Mert a Mura-program egyik fõ pillére lehetne a következõ mottó: Dél-Zala, a turizmusra építõ (bor)vidék…

Amikor elõször halottam Cseresnyés Péter államtitkár, a Mura-program kigondolójának – és miniszteri biztosának – ötletérõl, rögtön az Isztria ugrott be. A tõlünk csupán néhány száz kilométernyire fekvõ félsziget gazdasága az 1990-es évek délszláv háborúi után romokban hevert. Igaz ugyan, hogy van néhány gyár és erõmû az Adriába mélyen benyúló, nagyjából Zala megyényi földdarabon, de erre, vagyis az iparra nem lehetett alapozni, mikor feltették a kérdést az isztriai politikusok és a gazdasági élet vezetõi az ezredforduló elõtt: hogyan tovább? Õk megtalálták a megoldást: a turizmus volt az, amely jövõt jelentett Horvátország legnagyobb félszigetének. Na persze, õk össze is tudtak fogni érte.

Három címszó: Dél-Zala, turizmus, együttmûködés. Ezek jelentik térségünk felemelkedését, amelyet a Mura-program vihet sikerre. De ehhez az elõbb említettek közül nagyon is szükség van az együttmûködés, az összefogás megvalósítására is. Siralmas és szégyenletes, ami az olimpiai pályázatunk kapcsán történt, nem is kívánok ebbe mélyebben belemenni. Ha ennek a maroknyi, érdekbõl csoportosuló embernek a felfogása érvényesülhet más ügyeinkben, például a Mura-program kapcsán is, akkor ugyanúgy járhatunk, mint ezzel az ország számára hatalmas, mégis elbukott lehetõséggel. Nem szabad hagyni, hogy õk gyõzzenek…

Tudják, mi volt az, ami a horvátokat gyõzelemre segítette az Isztrián? Az összefogás, a helyi termelõk és a vendéglátósok összefogása. A félszigeten, ami adott volt, az a turisták tömegeit csalogató Adria. De minden mást a horvátok összefogása teremtett meg ehhez. A mediterrán klímához alkalmazkodva, a borászat, az oliva termesztés és a szarvasgomba lett az, amivel indítottak az ezredforduló tájékán, és néhány éven belül kiegészítette ezt a különféle, háztájinak nevezhetõ sajtáruk és húskészítmények elõállítása, na meg a kisebb-nagyobb kertészetek is: a turizmusra építõ gazdaság ezekre a szegmensekre építve indult látványos fejlõdésnek. És itt jött a „csavar”. A vendéglátásból élõk megértették, hogy csak egy virágzó vidék az, ami még több turistát csalogathat ide, a helyi termelõk pedig azt tudatosították, hogy a helyi vendéglátás az, amelyre alapozva lehet sikeres borászatuk, oliva ültetvényük, sajtkészítõ mûhelyük, veteményesük.

Éppen ezért, a vendéglátósok nem a Dubrovnik vagy Zágráb környékérõl származó borokat, sajtot, olivát, szarvasgombát, szõlõt, kenyeret, zöldségeket és gyümölcsöt rendelték, hanem megegyeztek, megállapodtak a helyi termelõkkel, és az isztriai vendéglátás döntõ többségében az Isztrián termelt árukat kínálta a vendégeknek. Mondanom sem kell, hogy a lakosság nagy része is megértette, hogy minél több helybeli árut vásárol, annál biztosabb, hogy holnap, a következõ héten, hónapban, és jövõre is lesz majd munkahelye, megélhetése. Ugyanis a helybeliek nagy része szintén a turistákból él, hiszen a vendéglátásban, és a helyi gazdaságokban dolgozik. És ehhez jött hozzá a helybéli termelõk belátása is. Kevesebb haszonnal, de a biztos felvásárló piac tudatában, meg tudtak egyezni a vendéglátósokkal. Elég volt nekik a kevesebb haszon is, azért, hogy a szomszéd utcában, faluban lévõ étterem hétrõl-hétre, hónapról-hónapra tõlük vásárolja a paradicsomot, olivát, szõlõt, bort, sajtot, húsárut és kenyeret.

Itt van Dél-Zala, a hatalmas erdõkkel, a sok vízfolyással, a termálvíz készletével, a kisebb-nagyobb tavakkal, és persze a Murával. Vagyis minden adott ahhoz, hogy turistákat csábítsunk a vidékünkre. És itt van a most induló Mura program, a rengeteg lehetõségével. Kerékpárutak és turista útvonalak fejlesztése, újabb és újabb látványosságok elérhetõvé tétele. És mit hirdet emellett? Ne csak pihenj és kikapcsolódj, hanem vásárolj is Dél-Zalában, vásárolj Nagykanizsán! Elindult valami, amivel sikeressé lehetne tenni, fel lehetne fejleszteni a térségünk gazdaságát. A turizmusra építve, igenis megélhetést jelenthetne Dél-Zalának a borászat, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a sajt, a méz, a háztáji húsáruk kínálása. Csak összefogás kell hozzá, mint azt a horvátok is tették. A vendéglátósok, szállodák és éttermek a helybeli kisebb és nagyobb termelõktõl szerezzenek be mindent, amit csak lehetséges. Hiszen ezzel munkát biztosítanak a dél-zalaiaknak, és ezzel még jobban épül, fejlõdik a térségünk, itt a Mura mentén. A helyi termelõk pedig tudjanak megállapodni a vendéglátósokkal: legyen elég kevesebb haszon, ha folyamatos piacot biztosítanak élelmiszeripari készítményeiknek. Jöjjön létre egy megállapodás itt, Dél-Zalában, a termelõk és a vendéglátósok között, a turizmusra alapozva, mindannyiunk érdekében. Itt, a dél-zalai dombokon jobbnál jobb borok születnek, hogy a mézrõl, sajtokról, zöldségekrõl és gyümölcsökrõl már nem is beszéljünk. Miért ne lehetne Dél-Zalában a boltokban, és a vendéglátásban forgalmazott áruk döntõ többsége dél-zalai?

Remélem, ez a néhány gondolat valóban gondolatébresztõ lesz. Hiszen itt a Mura program. Összefogja, koordinálja majd a dél-zalai térség fejlesztését, amelynek egyik zászlóshajója a turizmus, a vendéglátás, és a helyi élelmiszeripari termelés. Rajta. Mutassuk meg végre, hogy össze tudunk fogni. Járjunk úgy, mint az Isztria. Nekik sikerült…

Dr. Papp Attila