Elment egy nagy formátumú tanár, oktatási vezetõ, pozitív gondolkodása örökre példa marad.
„Lelkem alatt a Semmi, a lét alatt halál, és jó, jó visszamenni! a tiszta semmi vár.” – írta Nemes Nagy Ágnes. A bõ vérû patak, tengernyi betû, tanulmány, adat, a jó gazda szeretetteljes gondolkodása, mit ránk hagytál. Most bezárkóztál, nem volt elég a teher, amit cipeltél, mi ellen hõsi harcot vívtál önmagaddal, önmagadért, s a családért. Nyers erõ munkált benned, mit a szellem vezetett. Erõs õsi gyökerek tartottak, s kísértek utadon: a gyakorlat és a tudomány. Tanultál és vezettél, írtál és oktattál. Együtt élt Benned az elmélet ismerete és a gyakorlat készsége. Csak most rémlik föl hiányod, a szörnyû tudat-lét hiánya mar belénk, és nem segít már semmi. Örök emlék leszel, kifogyhatatlan tárháza a múltnak. Mert az ünnepek és a hétköznapok egyszerûsége Benned öltött testet, egyik a másikat egészítette ki. A kort, mely nehéz teherként telepedett ránk, Te jól tudtad kezelni. A lehetõség mindig adott volt, és éltél is vele. A gyönyörû kor rendjére vártál, mindhiába. De magadban megteremtetted azt. Te voltál a rend, Te voltál a szárnyaló tudtat. Hiába emésztett bármiféle öntudat, vártál, vezekeltél, nyers szavakkal pokolra mentél, de csak az igazat, a tisztességet, s a jót tetted és fogadtad el. Mûvelted magad Pécsett a Tanárképzõ Fõiskolán tanári oklevelet, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen pedagógiai diplomát szereztél. 1976-ban doktoráltál. Tanulmányokat írtál, elõadásokat tartottál, a Járási Mûvelõdési Osztályt vezetted. Emellett a szõlõmûvelés adott enyhet. A szorgalom és kitartás hérosza, a küzdelem, az akarat, a tenni akarás meghátrálásra késztette a kórt, ám a gyõzelem csak idõleges lehetett. Tûrtél. Bírtál. Küzdöttél. Küzdésed erõsít bennünket, hogy ne adjuk föl. Példát mutattál kitartásból, s ember tudtál maradni, fricskát dobtál az elmúlásnak. A hit erõt munkált benned. A jelen, a nagy-nagy hiány, s a töretlen idõ bennünk sejlik föl. S olyan, mintha ismeretlen tûzvész lobbanna bennünk. Hiányod pótolhatatlan, emléked bennünk rezdül tovább. De hisszük a bárány tisztaságát, amint Pilinszky írta: „ A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül õ, a bárány, kit megöltek. Végig kocog az üvegtengeren, és trónra száll. És megnyitja a könyvet.” És a könyvben jelen vagy örökre, kitörölhetetlenül. Olvastam, hogy az ember halála után 20 grammal könnyebb lesz. Ez a 20 gramm a lélek, amely már az Elysiumi mezõkön vár. Isten veled, találkozunk!
Dezsõ Ferenc