Itt a tavasz, visszavonhatatlanul, zöldül a fû, nyílik a hóvirág, pattannak a rügyek, és a gondos gazdát várja a kert… Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga saját, jól bevált receptje: így vágom, ekkor metszem, most ültetem, amúgy kötözöm. A kialakult szokás nagy úr, de néha érdemes átnézni a szomszéd kertbe is – vagy akár a szomszédos évszázadba. Egy 19. század derekáról származó tankönyv lapjain ugyanis, néhány nagyon praktikus kertészeti tanácsra leltem.

„Hányfélék a kertek?”

„1. Mulató-kertek. 2. Veteményes-kertek, melyekben a kerti plánták termesztetnek, u. m. saláták, hagymák, ugorkák, paréjok, dinnyék, petrezselyem stb. 3. Gyümölcsös-kertek.”

„Hol hasznosak a veteményes-kertek?”

„A népes városok szomszédságában, ahol mindennemû zöldségeket jó áron lehet eladni.”

„Mikép neveltetnek a gyümölcsfák?”

„Vagy nemes gyümölcsök magvaiból, vagy csak nemesités nélkül ültettetik a csemete örökös helyére, vagy a magból nevelt csemeték oltás által is nemesíttetnek. Vagy pedig az erdõkben a fiatal vadfák kiszedetnek, s a kertekbe beültettetnek és beoltatnak.”

„Mire kell fõképen vigyázni a gyümölcsfa-oltásnál?”

„Arra, hogy az oltóág a vad-fával oly atyafiságban legyen, hogy azzal könnyen összeforrjon, különben ha megfogamzott volna is abban, késõbben kivész. Így p. o. körtvélyt körtvébe, almát almába, meggyet megybe vagy cseresznyébe, cseresznyét cseresznyébe, szilvába, baraczkot szinte szilva- vagy mondolafába kell oltani.”

„Miképen plántáltatik a szõlõ?”

„A beplántálandó helyen egy ölnyi távolságra, egymástól két talpnyi mélységü hosszas gödrök ásatnak õszszel, vagy korán tavaszszal, melyekbe vagy õszszel levélhullás után, vagy tavaszszal, fakadás elõtt jóval, a jó fajtájú szõlõtõkérõl levágott érett venyigék egymáshoz három vagy négy hüvelyknyire beültettetnek. Ha sovány a föld, kövér gyep-földet rakni a gödörbe, igen hasznos. Betapostatván a vesszõkkel berakott gödör, a földszinén fölül maradt venyigék végei két szemre megmetszetnek, és beboríttatnak annyira földdel, hogy csak a felsõbb szemecske legyen ki egy kevéssé.”

„Milyen földet szeret a buza?”

„A buza inkább szereti a sürû, szivós, és kövér földet, mint a ritkát, szárazt és soványt.”

„Hányszor kell szántani?”

„Annyiszor, mig a föld eléggé megporhanyosodik. A sürü föld gyakortábbi szántást kiván, a ritka föld kevesebbet. Az õszi vetések alá rendszerint háromszor, a tavasziak alá egyszer, kétszer szoktak szántani.”

„Miként kell szántani?”

„Elsõ szántáskor azon kell törekedni, hogy az eke lehetõ mélységre hasson le, a második szántáskor még mélyebben kell forgatni, a harmadik vetés alá való szántás pedig fennyedebben történhetik.”

És mint azt megtudtam, ükapáink a négy hüvelyknyi szántást nevezték fennyeden valónak, az öt és hat hüvelyknyi mélységût középszerûnek, az ennél is mélyebbre hatolót pedig mély szántásnak hívták. Az elsõ, fennyeden való mélység kellett a búzának, rozsnak stb., míg a középszerû szántás a gyökér-veteményeknek. És, hogy mekkora egy hüvelyk? Körülbelül két és fél centiméter…

Dr. Papp Attila