Kilencszáznegyven évvel ezelõtt halt meg I. Géza, Szent László királyunk bátyja, aki mindössze 3 esztendõt uralkodott, az elsõ magyar trónviszály kellõs közepében. Öccséhez hasonlóan, több jelentõs gazdasági reformot – árak maximálása, vásári reform, pénzreform – is bevezetett. Halála elõtt még tárgyalásokat kezdett Salamonnal a trónviszály békés rendezésére, amelyre már nem kerülhetett sor.

Az elsõ magyar trónviszály rögvest az elsõ királyunk, Szent István halálával kezdõdött: „Fia Imre, kit inkább buzgolkodó barátnak, mint jövõ királynak nevelt vala, még atyja életében meghalálozott, több fiu maradék nem lévén.” István halála után „Péter, német nemzetü, I. István király nénjének Gizellának, Urseolus Ottótól, velenczeidogétõl származott fija, királylyá választatván, uralkodott két ízben 4 esztendeig.” I. Péter hamar magára haragította a magyar fõurakat, akik aztán Aba Sámuelt kiáltották ki királlyá, Pétert pedig az országból kikergették. „Aba Sámuel, elsõ István király hugának Saroltának férje választatott 1041. 3 esztendeig uralkodott.” Igen kegyetlen király volt, a makacskodó fõurakat karóba vonatta, és a kereszténység helyett ismét a régi, pogány vallást akarta az országba visszahozni. A magyarok ezért Henrikhez, a német császárhoz mentek segítségért, és visszahívták az országba I. Pétert. A német had gyõzött, Aba Sámuel halva maradt a csatamezõn. Azonban Péter nem tanult a korábbiakból, ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, sõt, halála után a magyar trónt a német császárnak ígérte. A magyarok ezért elfogták, szemeit kitolták, és Andrást választották királlyá: „I. András, Árpád nemzetségébõl való Kopasz Lászlónak (Taksony unokájának) fija, királylyá választatott 1045-ben és uralkodott 15 esztendeig.

” I. András megszüntette a rabszolgaságot, és keményen letörte a régi vallás mellett lázongó magyarokat. A német császár, Henrik, kétszer is a Kárpát-medencébe vonult, hogy elvegye a magyar koronát, de I. András mindkétszer megverte hadait, így 1055-ben végül békét kötöttek egymással. Ekkor következett be az újabb trónviszályra okot adó körülmény, ugyanis András még életében megkoronáztatta akkor hét esztendõs fiát, Salamont, amiért Béla, a király öccse lengyel segítséggel tört rá a királyra. A Tisza melletti ütközetben, 1060-ban Béla szétverte bátyja seregét, és miközben I. András próbált elmenekülni a csatából, a lováról leesett, amely megtaposta, és megölte a királyt. Miközben a halott királyt eltemették a tihanyi apátságban, I. Béla került a trónra.

„I. Béla, András király testvéröcscse megkoronáztatott 1060-ban, ült a királyi székben 3 esztendeig.”

„Hogy a népet magához édesítse, az adót és vámokat megkevesbitette, bölcsen ítélvén, hogy nem szegény ott a király, a hol a lakosok vagyonosak. Rosz pénz helyébe jó értékü arany, ezüst pénzeket veretett, minden eladandó portékáknak rendes árt szabott és a gonosz uzsorásokat megzabolázta. A szittya vallásért háborgó s buzgó parasztságot vitézei által szétverette és lecsendesitette. Midõn Dömsöd nevühelységben Esztergom vármegyében országgyülést tartana, a ház reá szakadván, meghalt és a szegzárdi templomban, a hol apáturságot fundált, eltemettetett; két fiat hagyván maga után Geizát és Lászlót.

” Majd következett Salamon: „Salamon, I. Andrásnak fija, III. Henrik császárnak veje választatott 1063-ban és 11 esztendõ alatt sok viszontagságokon ment keresztül, meghalt 1087. esztendõben.”

„1. Henrik császár ipának segitségével az országba bejövén, ismét megkoronáztatott, de csakhamar ellene támadtak Geiza és László, I. Béla fijai. Kiket a fõrendek úgy csendesítettek le, hogy az országnak egy harmadrészét herczegi czimmel nékiek ajánlották.2. Hadakozott a herczegekkel együtt a kunok ellen és azokat Erdélyben igen megverte. Azután forditotta fegyverét a ráczok (szerbek) ellen, kik Görögország felé Magyarországgal határosok voltak s tõlök Nándor-Fehérvárt (Belgrádot) elfoglalta. Hol a magyarok sok prédát nyervén annak elosztásában a király és a herczegek között nem kis ellenkezés támadott, melyet a suttogók úgy magyarázták a király elõtt, mintha nem tisztelnék a királyt, és a trónra vágyódnának.3. Ezen a király megindulván, meg akarta õket fogatni, de azok elszaladtak és Morvából nagy sereggel kijövén, Vácznál a királylyal megütköztek, azt meggyõzték, Magyar-Óvárba szalasztották és késõbben a pozsoni várban ostromlották.”

A krónikás szerint „Vácznál” zajló csata ma már pontosan meghatározható: Mogyoró közelében zajlott le. I. Géza apjához hasonlóan 3 esztendõn át uralkodott, majd utána következett testvére, I. Szent László, akinek uralkodói nagysága államalapító királyunk erényeivel vetekedett. Salamon sokáig harcolt még elvesztett trónjának visszaszerzéséért, de végül nem járt sikerrel:

„I. Geiza, I. Béla király öregebbik fija, uralkodni kezdett 1074-ben és uralkodott 3 esztendeig.”

„Hogy Henrik császárt meggátolhassa, ki nagy haddal kivánta Salamont az országba visszahelyeztetni, ujabban elõre mindent elpusztitott, mely miatt csakhamar a német táborban nagy éhség és dög támadott, és Henrik császár visszamenni kényszerittetett. IgyGeiza a királyságban megerõsödvén, a váczi templomot fundálta, meghalt 1077-ben, hagyván maga után Kálmán és Álmos fijait. Mihály görög császár koranát külde Geizának.”

„I. László, I. Béla fija, Geizának testvére, királylyá választatott 1077-ben és dicséretesen uralkodott 18 esztendeig.”

„Ez ellen Salamon a kunok és görög császár segitségéve lujabban támadott, de László õtet két izben is megverte, s annyira vitte a dolgot, hogy Salamon az országból végbucsutvevén, a mint mondják, zarándok és remetévé lett, vagy a mi hitelesebb, a kunok társaságában a görögöket megtámadá és a harczban elesék 1087.”

Dr. Papp Attila