Nagyon nagyot zuhantunk.
De megmaradt a büszke öntudat,
…Vagyunk, vagyunk!
És akarunk még lenni!...
írta - meglehet más helyzetben - Reményik Sándor, de érzéseit manapság sok izzós oszthatja.
Ám az önsajnálat csak bénít.
Száz éve, Szegeden, egy letûnõfélben lévõ világot mentett meg a feledéstõl az író, Tömörkény István. Az Új talicska irányában olvasásakor például tanúi lehetünk, mennyi fortélya van, amíg egy kubikus elégedetten kiválasztja mindennapos munkaeszközét.

Szakmai kultúra, csapatszellem – nagy szavak. De a mögöttük lévõ konkrét tartalmat ki örökíti meg?
Összegyûjteni a szemléletes-tréfás szavakat, ahogy a lassan forgó búra adagolóra azt mondja az izzós: pörgõ.
A zaj miatt kialakult jelbeszédet, ahogyan kézzel jelzik: enni mentem, figyelj! Vagy: nézz hátra!
Azt az érzékenységet, amely ujjbeggyel kétszázad milliméter vastagság-eltérést is meg tud különböztetni. Az izzólámpák wolfram-spirálját egy áramot nem vezetõ fémbõl, molibdénbõl készült szál tartja. Vastagsága típustól függõen 0,12 vagy 0,10 mm. Ha tévedésbõl nem az elõírt kerül a kezébe, megérzi a mûszerész.
Ballag a tárcsagyártó gépek mellett egy targoncás. Látja, egyiknél elakadt a szalag. Nem az õ dolga lenne. Megigazítja. Miért?
Fejkenõ géptõl más beosztásba kerül egy asszonyka. Kérdi mûvezetõjét: - Mikor kerülök vissza a gépemre? A szókimondó ember visszakérdez: - Hol van megírva a munkaszerzõdésedben, hogy az a te géped?
Móricz fogalmazta meg Tömörkényrõl: „minden élõszóra rezonált, s mind meg akarta és mind meg tudta írni.” Lesz-e ennek a világnak Tömörkénye? Ilyen ember nem születik minden században. Ezért a Kanizsa lokálpatrióta hetilap biztosan helyet ad minden számbavételnek: mi az, ami miatt - hõség, zaj, éjszakázás, amint az idõszakos orvosi vizsgálat lapja írja: fokozott pszichikai terhelés ellenére - oly sokan azt vallják: jó (volt) izzósnak lenni… Van rá két év két hónapunk…

Papp János