Hanem volt éppen úgy a magyaroké, a székelyeké – ugyanis a régi krónikák külön nemzetségként említik õket –, a szászoké, de laktak ott ruszinok, görögök, bolgárok, örmények, zsidók és cigányok is. Székely zászló, Csíksomlyói Búcsú, Csíki Sör, csak néhány ismert magyar, azaz székely vonatkozás, ami az utóbbi években borzolta a kedélyeket. Na meg a román hozzáállás… Közeleg a 2017. évi, székelyföldi nagy magyar találkozás, úgyhogy arra gondoltam, megnézem, a krónikások mit írtak a régi könyvekbe Erdélyrõl? Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a románokat, azaz az oláhokat a három fõ nemzet között nem is említik…

Ugyanis: „Erdélyország három fõ-nemzetekre (Natio) nézve három részekre osztatott. A magyarok 11 vármegyét és 2 kerületet, a székelyek 5 fõ-széket, és 4 fiók-széket, míg a szászok 9 széket és 2 kerületet bírnak. Erdélyben van 13 város és 2630 falu.”

Területileg is jól körülhatárolható volt: „Határozza Erdélyt éjszakra: Magyarországból Mármaros. Keletrõl: Moldvaország. Délre: Oláhország, és Magyarországból az Oláh, Szerb véghely. Nyugotra: ismét Magyarország, nevezetesen Krassó-, Arad- és Bihar-vármegyék.”

Erdély elnevezése az erdõkkel gazdagon borított hegyekhez és völgyekhez kötõdik: „Erdély régen hivattatott Közép-Dácziának, mikor azt a Dákok, Géták és Góthok birták, most azt a Magyarok ’Erdõs ország’ vagy Erdélyország-nak nevezik, mert erdõs helyekkel van körülvéve. A Székelyek ’Erdõ elve’, azaz Erdõn túl (trans) levõ országnak nevezik (Etelközbõl, a magyarok régi lakhelyébõl kiindulva). A németek ’Siebenbürgen’, a hétszáz várak- és városokról. Deákul ’Transilvania’, azaz, az erdõs hegyeken, a Havasokon túl fekvõ tartomány.”

„Erdélynek fõlakosai Magyarok, Székelyek és Szászok, kik közé elegyedtek Oláhok, Rusznyákok, Örmények, Bolgárok, Görögök, Zsidók és Czigányok.”

„A magyarok egy eredetûek és hajlandóságúak a Magyarországbeliekkel, barátságosak, vendégeskedõk, pompát kedvelõk, bátrak, vitézek.”

„A székelyek (Siculi), a magyaroknak rokon atyjokfiai. Az ország határát a kunok és tatárok ellen bizonyos Székhelyekben õrzötték, a honnan székhelyeseknek, vagy székelyeknek neveztettek. Jó katonák, a lovasokat lófejû székelyeknek (Primipilos), a gyalogokat drabantoknak (Pixidarios) hivják.”

„A szászok (Saxones), német nemzet, Saxoniából valók, kiket II. Géza magyar király hivott Erdélybe, s ott letelepitvén, királyi privilegiummal megajándékozott, a mesterségek folytatására 1146-dik esztendõ tájban. Igen munkás, mértékletes és tisztes emberek.”

„Az oláhok (Valachí), olasz nemzet, a régi rómaiaknak maradványai, ahonnan magukat ma is rumunyiaknak, azaz: rómaiaknak nevezik. Valachusoknak pedig a Vlach tót szótól, mely olaszt teszen. – Többnyire jobbágyok; mérges és babonás emberek.”

„A rusznyákok (Rutheni) Lengyel-Russiából szakadtak Magyar- és Erdélyországba. Igen tudatlan, szegény nép.”

„Az örmények (Armeni) Arméniából valók, kik a persáktól és törököktõl nyomattatván Krimország felé. Onnan Moldvába és Erdélybe bujdostak. Nagy kereskedõ s kalmár emberek.”

„A bolgárok Bulgáriából jöttek Erdélybe, és megülték Brassónak egyik hostáját, mely ma is bolgár-szögnek neveztetik.”

„A görögök és zsidók kereskedés kedvéért szakadtak Erdélybe.”

„A czigányok, Zingari vagy Singara nevû mesopotamiai városból, vagy circassiai, tatárországi tartományokból szállinkoztak az európai földekre 1417-ik esztendõ táján; henyélõ, varázsló, tolvaj, bujdosó vándornép.”

Erdély hegyes, völgyes tartomány, és „dombosabb a szomszéd országoknál, mivel minden folyóvizei kifelé folynak, másunnan pedig semmi vizet be nem veszen.” Folyókkal és tavakkal gazdagon rendelkezõ ország, melyek közül nevezetesebbek a „Maros, melyen hordják a sót szálakon Szegedre, az Olt, mely Tarkó hegybõl ered Marossal. A Nagy- és Kis-Samos, sok rákkal bõvelkedõk. Az Aranyos, sebes víz, fövényei között aranyat szednek, és a Küküllõ, Sebes, Omboly, Kenyér, Strigy kisebb vizek.”

Erdély „igen áldott kis ország, mely a természetnek majd minden javaival bõvelkedik is. Magyarországnak kincstartó-háza. Ugyanis: Gazdag Erdélyország vadas-erdejével, / Arany, ezüst, vas, réz s egyéb ércz-nemével. / Só, búza, bor, gyümölcs, méz elégségével, / Mind halak, mind barmok teljes bõségével.”

Még néhány esztendõ, és egy évszázados gyászát üljük Trianonnak, amikor Erdélyországot elvették tõlünk, a magyarságtól…

Dr. Papp Attila