Óraátállítással kapcsolatos észrevételével kereste fel szerkesztõségünket egy lokálpatrióta olvasónk. Bosszantotta ugyanis a tévében és újságokban közölt hír, mely szerint Magyarországon 1980-ban vezették be a kettõs idõszámítást, míg Amerikában, 1916-ban.

Olvasónknak az a véleménye, amikor ezt olvassuk, nyugodtan hozzátehetjük, és büszkék lehetünk rá, hogy Magyarország legelsõnek, vagy a legelsõk között vezette be az új nyári idõmérést. Állítását dokumentumokkal is igazolta. Többek között azzal az I. világháború második esztendejébõl származó történelmi emléklappal, amelyen ez olvasható:
Ezen okmány birtokosa 1916. április 30-áról május elsejére virradó éjszaka kezdõdött új idõmérés történelmi emlékére – a megtakarított egy óra értékébõl – adományozott a háborúban teljesen megrokkant hõsök otthona, a Nemzet Háza javára, amit az Auguszta Alap nevében aláírásunkkal igazolunk.

Olvasón egyik hobbijához tartozik a magyar pénztörténet. Ismeri a Hadsegélyezõ Hivatal kiadványát, segély-bélyegeit, tanulmányozza a hadi- és polgári fogolytáborok pénzkibocsátását. Így került hozzá az I. világháborúval kapcsolatos több ezer dokumentum. Természetesen érdekli a II. világháború története is, de kedvence az elsõ, mert az az utolsó olyan háború, ahol még az emberi tisztesség, becsület és lovagiasság minden oldalról szerepelt. A Magyar Királyi Hadügyminisztérium égisze alatt millió polgári segélyezõ szervezet is mûködött a hadiözvegyek, hadiárvák, hadifoglyok megsegítésére.
A nyári idõszámítást az I. világháború utolsó három évében, valamint a II. világháború alatt is bevezették, 1941-tõl egészen 1948-49-ig. Arra már mindenkinek emlékeznie kell, és dokumentumok is igazolják, hogy 1954-57 között is élt a nyári idõszámítás.
Az óraállításnak akkoriban óriási jelentõsége volt, mert az emberek kénytelenek voltak egy órával korábban felkelni, így egyrészt takarékoskodhattak a világítással, másrészt több lehetõségük volt arra, hogy kihasználják a hosszú nyári napokat, ezáltal többet dolgozzanak, többet éljenek. Ma már kétségbe vonják a megtakarítás jelentõségét, hiszen a villamosenergia felhasználásának zöme nem a világításra megy el, hanem a különbözõ háztartási gépek, légkondicionálók mûködtetésére.
Az óraátállítás története azt tartalmazta, hogy energiatakarékossági okok miatt vezeték be az alternatív idõszámítást elsõként az USA-ban, 1916-ban. Az akkoriak számításai szerint ezzel 300 ezer tonna kõolajnak megfelelõ energiát lehet megtakarítani az országban. A nyári idõszámítás megvalósításának módját az a csillagászattal összefüggõ jelenség adja, hogy a Föld északi féltekéjén a napéjegyenlõség kezdetétõl (március 21.) a végéig (szeptember 23.), hosszabbak a nappalok, és rövidebben az éjszakák, mint télen.
Az 1970-es években az energiaínség sok mindenre rákényszerítette a fogyasztói társadalmakat, többek között arra is, hogy takarékoskodjanak a villamos energiával.
Az európai országok közül elsõként Franciaország az 1973-as olajválság után, 1976-ban vezette be az energiatakarékossági célú nyári/téli idõszámítást. Románia 1979-ben, míg a nem valóságos adat szerint Magyarország 1980-ban.
Egy, a kilencvenes évek végén készített magyar felmérés szerint a kétféle idõszámítás segítségével egy nagyobb város egész évi villamos-energiájának megfelelõ áramot takaríthatunk meg.
A legújabb számítások és felmérések kimutatták, hogy az energiafelhasználási szokások átalakulása miatt már nem lehet ezzel a módszerrel energiát megtakarítani.
A megtakarítás legnagyobb része abból fakadt, hogy elég volt egy órával késõbb bekapcsolni a közvilágítást. Ma azonban ez a rendszer sokkal rugalmasabb, a lámpák ki-bekapcsolását a sötétedéshez közvetlenül hozzá lehet rendelni.
Bakonyi Erzsébet