A 42. Nemzetközi Sporttörténeti Konferenciát rendezték az elmúlt hétvégén a Nagykanizsához közeli Pölöskefõn, ahol a meghívott vendégekként Uzsoki László kézilabda edzõ, Kandár Tibor és Dóczi Ferenc egykori atléták mellett dr. Juhász István egykori labdarúgó olimpiai bajnok labdarúgóval is beszélgethetett a szervezõk részérõl Kis János, valamint Tóth Jenõ polgármester.

A Ferencvárosi Torna Club hajdani kiválóságával még az elõadása elõtt beszélgethettünk.

- Hogy érzi, nem feledték még az önök múlt évszázadbeli '60-as, '70-es évek táján menetelõ legendás labdarúgó generációját?
- Láthatja, hogy én is itt vagyok és ez arra utal, hogy  még kíváncsiak ránk szerte az országban - válaszolta az 1965-ben VVK-gyõztes, 1975-ben pedig KEK-döntõs futballista. - Szeretünk is eljárni ilyen találkozókra, hiszen ezzel talán a mai magyar fiataloknak is példát sugallhatunk és egy kicsit olyan érzése van az embernek, egyben szolgálatot is tehetünk Magyarországnak.

- Persze ne csupán hazánkról beszéljünk, ha már önhöz fordulhatunk, aki annak idején az Egyesült Államokban is futballozhatott. Hogyan látja a tengerentúli labdarúgó liga, az MLS felfutását, ahol jelenleg például a magyar válogatott játékosa, Nikolics Nemanja is futballozik?
- Nézze, ha hiszi, ha nem, már a hetvenes években, amikor kint játszottam 1976 és 1979 között San Diegóban, azt láthattam, hogy rengeteg fiatal focista volt és van ám leigazolva például már középiskolás keretek között, csak éppen utána vesztek el ezek a gyerekek a sportág számára. Hogy miben lett több a kinti rendszer? Nagyon egyszerû, az ottani médiabirodalmak is kezdenek az európai fociban fantáziát látni, vagyis a négy nagy tradicionális sport mellett a labdarúgásban is óriási kiaknázható lehetõségeket látnak, márpedig ha ez a szektor azt lát benne, akkor oda ömlik is a pénz.

- Az elmondottakból azt szûrhetjük le, hogy kinti futball-kapcsolatai igencsak intenzívek...
- Hogyne, hiszen nem csupán egykori játékostársaimmal, de ottani tanítványaimmal is tartom a kapcsolatot. Emellett azt is elmondhatom, hogy itthon a Ferencváros is figyel ránk, egykoriakra, vagyis tényleg nem panaszkodhatom. Ha kicsit nehezebben is veszem a lépcsõket lefelé menet, azért ez még nem olyan szörnyû dolog, a futball pedig egész életemet elkíséri.

P.L.