Négyszáznegyvenhat évvel ezelõtt halt meg Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem, aki II. János néven Magyarország választott királya volt, és aki uralkodásának utolsó évében a tordai országgyûlés kimondta – Európában elsõként –, hogy a bevett vallások szabadon gyakoroltatnak. I. Szapolyai János magyar király és Izabella lengyel hercegnõ egyetlen gyermeke volt, 1541. augusztus 29-én, a II. Szulejmán szultánnak való bemutatásakor foglalták el csellel a törökök a budai várat.

Uralkodása alatt I. Ferdinánddal folytatott állandó küzdelmet a kelet-magyarországi és tiszántúli megyék birtoklásáért, evégbõl is a törökhöz húzott a fejedelem szíve egész életében. Aztán fiatal halála elõtt egy esztendõvel, 1570-ben, a speyeri egyezményben János Zsigmond lemondott a magyar királyi címrõl I. Miksa javára, így fejedelemként uralkodhatott Erdély és a Partium fölött, míg a Szent Korona végérvényesen a Habsburgok fejére került.

„Zápolyai János Zsigmond, Zápolyai János királynak fia, bement Izabella anyjával együtt Erdélybe 1541-ben, és birta a fejedelemséget 30 esztendeig. Ez igen gyenge levén, helyette Izabella fogott az igazgatáshoz, Martinuzzi György (Frater) váradi püspök, kincstartó, és Petrovics Péter, temesvári kormányzó tutorsága alatt.”

„De nem sokáig birhatta Erdélyt Izabella békességben, mert Martinuzzi György püspök a török alatt nem kivánván lenni, titkon Ferdinándnak ajánlotta Erdélyországot, ki is Kastaldus hadvezér által arra birta Izabellát, hogy Erdélyt a magyarországi koronával és Kassa városával Ferdinándnak engedné, maga pedig Erdélybõl kiköltöznék fiával együtt Sziléziába, az oppáviai herczegségbe, melyet neki Ferdinánd százezer aranynyal együtt Erdélyországért ajánlott 1551-ben.”

„Martinuzzi püspöknek ezen hûségét szépen megjutalmazta ugyan Ferdinánd, esztergomi érsekké és erdélyi kormányzóvá tevén õtet. De a jóval kevés ideig élhetett, mert csakhamar azután nagy gyanuba esvén, hogy titkon a törökkel tart, Kastaldus vezér õtet némely gyilkos katonák által megölette.”

„Ferdinánd sem birhatta sokáig Erdélyt, mert Szolimán, török császár mindaddig hadakozott ellene, mignem Erdélyt Izabellának visszaadná, melyet meg is cselekedett, nem reménylhetvén különben Szolimántól békességet.”

„Visszajövén Izabella fiával együtt Erdélybe, 1555-dik esztendõben, Bebek Ferencz kezde ellene vádaskodni a török portánál, mintha nem volna alkalmatos az igazgatásra, és magát kormányzóvá tétette. De csakhamar torkára forrott a vádaskodás, mert Izabella szép szin alatt Bebek Ferenczet, Kendy Ferenczet és Antalt magához hivatván, õket Fehérváron éjjel megölette titkon, 1558-dik esztendõben, mely után maga is nem sokára halálos nyavalyába esvén, meghalt 1559-dik esztendõben.”

„Ifju Jánosra szállván anyja halála után az igazgatás, sokat alkalmatlankodott a magyaroknak a török segitségével, kit is, hogy jobb barátjává tehessen, Blandrata György, udvari orvosa tanácsából a sociniána, vagy az unitária vallásra állott, és azt Erdélyben minden módon igyekezett terjeszteni. De igy sem nyerhette meg Szolimán császárnak azt a kegyelmét, hogy igérete szerint neki visszaadná Budát Magyarországgal együtt, melyért is elméjét a békességre fordította, és Maximilián királylyal 1570-ben megegyezett ily pontokban: 1. hogy ne királyi, hanem fejedelmi czimmel birja Erdélyt, és Magyarországban Bihar-, Mármaros-, Kraszna- és Közép-Szolnok vármegyéket életéig. Maximilián õtet a török ellen védelmezze, és ha Erdélybõl kiszorittatnék, az oppáviai herczegséget birja Sziléziában. 2. Unokái közül adjon a császár egy herczeg-kisasszonyt neki feleségül.”

„De sokáig nem élhetett a békesség hasznával János, mert 1571-ben, Mártius 2-kán meghalt magtalanúl 31 éves korában.”

Dr. Papp Attila