Hatszázkilencvenhat évvel ezelõtt, egészen pontosan 1321. március 18-án halt meg Csák Máté, a Vág völgyének és a Tátrának koronázatlan királya. Kastélya Trencsénben állt, és a szlovákok valóban királyként emlegették azt a földesurat, aki nem akarta elismerni Károly Róbert királyunk hatalmát.

III. András király halálával – aki II. András unokája volt –, 1301-ben kihalt az Árpád-ház. Az egész Kárpát-medencét uraló Magyar Királyság trónját több uralkodóház is igyekezett megkaparintani. Elõször Vencel, a cseh királynak fia, IV. Béla királyunk leányának, Annának „maradéka”, vagyis az Árpád-házhoz leányágon kötõdõ uralkodót választották a magyarok királyukká, aki 1305-ig ült a magyar trónon. A pápa ellenében a nápolyi Károly Róbertet szerette volna a magyar trónon, ami nemsokára be is következett, hiszen Vencel ekkortájt már a „boritalnak adta magát”, ezért sok fõúr elpártolt tõle. Ekkor apja „nagy sereggel Pestre jövén, fiját a koronával együtt Csehországba vitte, ki is nem sok idõ múlva Olmüczben egy gyilkos által megöletett 1305. esztendõben”.

Ezután Ottó, bajor herceg, IV. Bélának Erzsébet nevû lányától származott unokája, azaz szintén Árpád-házi „maradék” következett 3 esztendeig, de a pápa továbbra is Károly Róbertet támogatta. A magyarok is hamar elpártoltak tõle, és László, az erdélyi vajda 1308-ban elfogatta, mikor a király nála vendégségben járt, hogy a vajda lányát feleségül eljegyezze, és csak akkor bocsátotta szabadon, mikkor lemondott a magyar királyi koronáról. Ottó visszament Bajorországba, és ott is halt meg 1312-ben.

Ezután következett Károly Róbert, teljes pápai támogatással, akinek uralkodása elején a hatalmaskodó fõurakat kellett elõször megreguláznia. Kalandos élete során, 1330-ban majdnem meggyilkolták családjával együtt, végül pedig Lajos nevû fia követte a trónon, akinek idejében a Magyar Királyság partjait 3 tenger is mosta. Az Adria, aztán a Balti-tenger a Lengyel Királyság partjainál, hiszen I. (Nagy) Lajos 1370-tõl lengyel király is volt, illetve a Tirrén-tenger Nápoly partjainál, hiszen Lajos, apja miatt sokat hadakozott a napfényes olasz városállam birtoklásáért is.

„Róbert Károly (Anjou ház) 1308 – 1342.

I. Róbert Károly, Martelj, szicziliai királynak fija, V. István király leányának Máriának unokája, rokon az Árpád házhoz leány ágon; a római pápának hathatós indításból királylyá választatott 1308-ban, és 1310-ben megkoronáztatott; dicséretesen uralkodott 34 esztendeig, Visegrádon lakott. Udvara, noha maga idegen olasz nemzet volt, magyar vala.

1.Trencsini Csák Máté gazdag fõurat és Nádor Ispánt ki önmaga is vágyott a magyar trónra, s Károlyt nem akarta királynak ismerni, igen megalázta, és sok jószágaitól megfosztotta, melyet ma is „Mátyás földének” hivnak, Nyitra és Trencsin vármegyében. Sárvár (Vas megyében) visszafoglalásáért a Sitkei nemesi családnak egy falut ajándékozott.

2. Azután Urósius, Szervia fejedelme ellen forditotta fegyverét, és Szerviát Magyarországhoz foglalta 1320-ban.

3. Ment az oláh vajda Bazarád ellen a Havas-Alföldre Szécsi Tamás javallatára 1330-ban, de itt szerencsétlen volt, mert az oláhok egy mély völgybe szoritották õket egész seregével, és ezt, a magas hegytetõrõl köveket hányván reá, igen vesztegették: maga is a király egy közkatonának adván ruháját, alig szabadulhatott ki a veszedelembõl, nagy nehezen mehetvén haza Visegrádra.

4. 1330. Visegrádon, Zács Felicián, magyar fõnemes és királyi udvarnok, egy napon ebéd alatt dühös indulattal az egész királyi familiát meg akarta ölni, melyre ugyan nem mehetett, de a királynénak négy ujjait elvágta; a királyt megsebesitette, és a királyi urfiakat is megölte volna, ha több udvari katonák a lármára bemenvén, Zácsot össze nem konczolták volna. Okot erre a királyné szolgáltatott Zács hires szépségü leánya Klárának elcsábittatása által, ki a királyi udvarban udvari dáma szolgálatban volt. Az ország fõbirái mindent, ki csak Zács nevet viselt (Felicián bünéért) rémitõ kinzások közt meggyilkoltattak.

5. András fiját a Szicziliai; Lajost pedig Lengyelországi király fiának fogadta.

6. Károly uralkodása alatt a magyarországi bányák jobban kezdettek müveltetni: a perlekedõ felekre nézve is bizonyos rendszabályt hozott be. Visegrádon Károly lovagvivásokat tartott; czimereket osztogatott ott a lengyel és cseh királyokkal öszvejövetelt (Congressus) és tartatott.

7. Meghalt 1342. a székes-fehérvári templomban temettetett el.

8. Nádorok voltak: Hasznosi Nagy Dominik, Homonnai Drugeth, Fülöp, János, Vilmos.”

Dr. Papp Attila