A jótékonysági szervezetek leginkább télen, karácsony idején vannak a figyelem középpontjában. De vajon mit csinálnak más évszakokban, mondjuk tavasszal? A Kanizsa kiderítette: a szeretet lángja ilyenkor sem ég halványabban… Igaz, bûnös lelkek mindig vannak: nemrégiben a felsõtemplomi karitászt meglopták, s elvitték az összes tartós élelmiszert.

MEGFIZETHETETLEN MOSOLY

A Református Szeretetszolgálat nemcsak a nagyobb ünnepek elõtt, hanem egész évben tárt kapukkal várja a segítségre szorulókat és a segíteni szándékozókat. Szinte nincs olyan nap, hogy ne csörrenne meg ilyen ügyben a vezetõ, Gaál Éva telefonja.

– Mára olyan sokan megismerték a Szeretetszolgálat tevékenységét, hogy azok is megkeresnek minket, akik nem tagjai a gyülekezetnek – mondja. – Ruhanemûket, tartós élelmiszert, bútorokat és mûszaki cikkeket is kapunk. Mivel folyamatosan érkeznek a felajánlások, ha valaki betegség, munkahely elvesztése vagy természeti csapás miatt krízishelyzetbe kerül, mi jó eséllyel azonnal tudunk neki segíteni.

A Szeretetszolgálat nem csak egy hangzatosan csengõ név: a közösség tagjai valóban igyekeznek mások szolgálatára lenni.

– A gyülekezetünk nagyon összetartó és sokszínû: mindenki ért valamihez. Volt már olyan, amikor valakinek szerelõre vagy ügyvédi tanácsra lett volna szüksége, mi pedig a Szeretetszolgálaton keresztül megkerestük azt a gyülekezeti tagot, aki ebben tudott segíteni. Ez egy nagyon hálás munka, egy-egy mosoly, amit kapunk érte, megfizethetetlen. Ráadásul minél többet gyakoroljuk az önzetlenséget, annál jobban az életünk részévé válik.

BETÖRÕK

Nehéz szívvel fogtak hozzá a húsvéti élelmiszercsomagok gyûjtéséhez a Felsõtemplomkatolikus karitász szervezeténél. Arra ugyanis még nem volt példa, hogy nulláról kellett indítaniuk a gyûjtést, mert egy kis „maradékot” mindig tartalékoltak, fogalmaz Barbarits Józsefné.

Nemrégiben betörõk látogatták meg a Deák tér 5. szám alatt lévõ raktárukat, ahonnan magukkal vitték az összes tartós élelmiszert. A nehézségeket csak fokozza, hogy áruházakban nem gyûjthetnek, mivel az országos központ nem tud szerzõdést kötni a multi cégekkel, pedig az önkéntesek a legszegényebbek. Nem pályázhatnak, csak adományokból élnek, teszi hozzá a szervezet vezetõje.

Nagyböjt idején három templomban gyûjtenek élelmiszert, a perselybe helyezett pénzadományokból pedig cukrot, lisztet étolajat, száraztésztát, konzervet és apró csokinyulakat vásárolnak.

Az ünnepekre 150 családnak tudnak némi örömöt szerezni a 9 kilogrammos csomagokkal, amelyeket a nagyhét elején, hétfõn és kedden vehetnek át a rászorulók. Az idõs, egyedülálló embereknek, akik nem tudnak bemenni, kiszállítják autóval a tartós élelmiszert.

A ruhákat és a cipõket hétfõnként fogadják és osztják ki a rászorulóknak a raktárban.

FIATALOKAT VÁRNAK

A kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitász évente több akciót – jótékonysági vásárt, rendezvényt – szervez, és természetesen a felajánlások, az adományok nagyban segítik az eredményes munkát.

- Éves ütemterv szerint dolgozunk. A nagyközönség leginkább talán az ünnepekhez kötött jótékonysági ruhavásárainkat ismeri, de ezek az akciók csupán egy részét képezik ténykedésünknek – szögezi le Tulman Gézáné, a Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitász vezetõje.

A kiskanizsai szervezet legnagyobb feladata az idén az lesz, hogy frissítse adatbázisát. Az aktivisták nélkülözhetetlen munkájával újra feltérképezik, kik azok, akik segítségre szorulnak a városrészben.

- Kiemelt figyelmet fordítunk a nagycsaládosokra és a betegekre. Most is van egy 54 éves hölgy, aki szklerózis multiplex-ben szenved, most rajta szeretnénk segíteni. Konkrétan egy ágyat keresünk számára – mondta el Tulman Gézáné.

A Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitász minden hónap elsõ szerdáján 17 és 18 óra között tart fogadóórát a templom melletti közösségi házban. Ilyenkor várják azokat is, akik nem segítségre szorulnak, hanem éppen ellenkezõleg, adományt szeretnének átadni.

- Nem mindenki jön el ide, pedig sokan vannak, akikrõl tudjuk, segítségre lenne szükségük. Csak hát, az emberi büszkeség… - folytatja Tulman Gézáné. - Éppen ezért hangsúlyos az aktivistáink munkája. A 20-21 tagunknak megvan a saját körzete. Az egy utcában élõk ismerik egymást, nem idegenek, bekopognak azokhoz, akikrõl tudják, hogy elkél náluk a segítség. De kezdünk kiöregedni, szükségünk lenne fiatalokra. Nem a 20-30 évesekre gondolok, mert õk nem fognak eljönni hozzánk, hanem a 45-esekre, 50-esekre. Szerencsére most van két új jelentkezõ.

Az összeállítást készítette: Bakonyi Erzsébet, Jancsi László, Nemes Dóra, Vincze Adél

Fotó: A segítõ reformátusok a Szeretethíd-akcióban is rendszeresen részt vesznek