Javaslom, kössünk össze három dolgot: a 60 éves Római Szerzõdés kisiklott következményeit, az elsõsöknek szóló pornókifestõt és az alsós diákoknak (is) ajánlott dugós szinonima szótárt.S közben figyeljünk a gyerekre is, nehogy anyu nuniját és apu kukiját kezdje színezni a foglalkoztató füzetben - mert, sajnos, akár ez is megtörténhet(ne).

De hogyan kerül a(z olasz) csizma az asztalra, avagy mi köze van mondjuk Robert Schumannak, a mai unió egyik alapító atyjának – bár a Római Szerzõdést nem õ írta alá francia részrõl, hisz’ akkor már rég nem volt miniszterelnök – ahhoz, hogy valaki a mai magyar honban töcsköl, beküldi a macit a málnásba, illetve megsétáltatja a lompost? Nos, aki a semmit jelölné meg válaszként, az nyerne Majkától egy kisebb összeget, ha nem is az 50 milliót.

De a Schumant követõ (nyugat-)európai politikusnemzedékeknek már annál több a bûne. Az öltönyös – s idõvel tûsarkas – európai mainstream kissé túllõtt a célon, aminek egyik következménye a szabadság nevében megalkotott diktatúra lett, amelyben mára az is elfogadott, hogy aki anno öltönyt hordott, titokban vagy akár nem is annyira titokban simán felveszi a tûsarkú cipellõt, s Hamupipõkeként várja a hercegét egy döccintésre. A gender jelenség meg már csak hab a tortán, fõleg, hogy sok helyütt teljesen természetesnek veszik, hogy a gyerekek (is) nemet válthatnak, ha úgy akarják. Vagyis az épp a pubertásba lépõ Gustav minden gond nélkül lehet másnaptól Hanna (a svéd keresztnevek nem véletlenek).

Szóval,értékvákuummá züllött az egykoron magasztos európai együttmûködés eszménye, mert egyesek a nemzetek Európája helyett az Európai Egyesült Államok megalkotásán munkálkodnak, igyekezvén eltörölni minden hagyományt, értéket, történelmi vallást (verik s veszik is le a kereszteket szerte Európában számos helyen), s mindezek helyébe a gyökértelen nihilizmust ajánlják-kényszerítik társadalmi szervezõerõként a nemzetállamokra.

És innen már csak egy lépés, hogy megjelenhetett Magyarországon az általános iskolába járó serdületlen tisztáknak is ajánlott Szinonima Szótár Diákoknak címû kiadvány, amely olyan szócikkeket tartalmaz – elnézést kérek, próbálom finoman -, mint a „b@..ás” és a „b@..ik”, megannyi izgalmas rokonszóval körbeírva, amelyekbõl kicsit elébb már olvashattak tán még nyomdafestéket tûrõ citátumokat. Higgyék el, a teljes listából egy-kettõ még a sokat látott, született kaszanovákat is meglepné,nemhogy a 6-10 év közötti korosztályt. Amúgy a kötet iskolai segédanyag, tehát nem kötelezõ, de lajstromba vett, elfogadott, lehet, ajánlott is.

S hogy a még romlatlanok tényleg korán felnõjenek, jött az elsõsöknek gyártott Házi feladatok-sorozat remekmûve, a Nem a gólya… címû színezõ füzet, amelyben anyu és apu – na, jó, jöjjön még néhány finomabb szinonima az elõzõ kiadványból – több képen is dug, kamatyol, toszik és kettyint, hogy az erõsebb kifejezéseket már tényleg ne idézzem. A következõ lépés a szellemi-erkölcsi züllés útján akár az is lehetne, hogy az óvodai felvételi egyik feltétele lesz, hogy a gyerek legalább két pózt tudjon valamelyik hardcorepornó alkotásból, nemétõl függetlenül nõi és férfi szerepben is.

Nem a felvilágosítással van a baj, hanem a móddal és az „idõzítéssel”, mert ez bizony – írják a pszichológusok -, súlyos károkat okozhat a gyermeklélekben.A sérült lurkóból pedig sérült felnõtt lesz, ebbõl a sokaságból pedig sérült nemzet, amely immunitását vesztve felolvad a nemzeti zsinórmérték nélküli Európában. Kétségünk ne legyen: vannak olyanok, akiknek ez a célja, nemcsak a Lajtán túl, hanem itthon is.

Ha csak e két nyomdai mellékterméket nézzük, okkal kiáltunk cenzorért, és joggal vonnánk felelõsségre azokat, akik a szellemet kiengedték a palackból. Akik Európát ide navigálták. Akik hagyták – sõt: ösztönözték -, hogy így legyen. Sajnos, a romlás virágai már nyílnak itthon is, a szótár és a színezõ csak két kiragadott példa, a sort, akár a szennymédia fõsodrából, hosszan sorolhatnánk.

A pornókifestõ eredetije egyébként 1975-ben született Dániában, kár, hogy a kiadó ahhoz nyúlt, s nem mondjuk az 1971-es, itthon több kiadást is megélt Sehány éves kislány címû rajzos, ízléses, meseszerû felvilágosító könyvet adaptálta, mert lám, van (volt…) azért jó példa is ebben a mûfajban.

Sovány vigasz, hogy a foglalkoztató füzetet, a szülõi felháborodás miatt, a kiadó a minap visszavonta, s állítólag bezúzatta a megmaradt példányokat. De kétségünk ne legyen: lesz mááásik! Feltéve, ha beletörõdünk, ha hagyjuk – veszni hitünket, tartásunkat, szüleinktõl, nagyszüleinktõl örökölt életünket.

A normális Európa – amely igenis érték keresztény gyökereivel, kultúrájával, sokszínû nemzeti hagyományaival – végnapjait éli, össze kéne hívni egy válságtanácskozást. Egy kupaktanácsot.

A feladat azonban nem a kupakolás, azzal ráérünk késõbb is.