Szeretünk Nagykanizsa! sorozatunkban azt mutatjuk meg, a (város)részek hogyan alkotnak egészet. Hatodik állomásunk Palin.

Palinban soha nem áll meg az élet. A helyi sport- és kulturális egyesület jóvoltából szinte minden évszakra jut egy-egy közösségépítõ és hagyományõrzõ program. A paliniak azonban nem csak ezeken a rendezvényeken tudnak egymásról: egy családi háznál mindig akad tennivaló, „szomszédolni” pedig kerti munka közben is lehet.

Takács Mária – vagy ahogy mindenki ismeri: Marica – világéletében falusi iskolában szeretett volna tanítani. Palin ugyan nem falu, de a barátságos környezet és az összetartó közösség minden ízében Magyarszerdahelyre emlékezteti, ahonnan családja akkor költözött el, amikor õ ötéves volt. Marica a helyi általános iskolában tanítóként dolgozik.

– Már gyerekkoromban is igazi nyüzsgõ egyéniség voltam, és ez akkor sem változott, amikor felnõttem és dolgozni kezdtem – mondja. – Dr. Bogár Gáspárral, aki akkoriban Palin háziorvosa volt, valamint néhány pedagógussal és szülõvel karöltve mûködtettük a Városszépítõ Egyesületet. Mályvabokrokat ültettünk, amelyekbõl néhány még ma is megvan; elkészítettük a régi faluköszöntõ táblát; rendben tartottuk a sportpálya környékét és kulturális mûsorokat szerveztünk.

A Városszépítõ Egyesület a 2000-es években fejezte be tevékenységét. Nem sokkal késõbb azonban megalakult a Palini Sport és Kulturális Egyesület, amely a szellemiséget, valamint a programok szervezését is folytatta, és folytatja a mai napig. Marica az egyesület pártolójaként minden eseményen ott van, és segít, amiben tud.

– Még jól emlékszem, mennyire nehéz volt a „városszépítõs” évek elején összefogni a paliniakat – idézi fel. – Javarészt olyanok éltek itt már akkor is, akik a környezõ falvakból vagy a városból költöztek be.

A templomtól a sportpályáig tartó, úgy nevezett „régi falurészt” az idõsek lakják, és azok, akik a legrégebb óta élnek Palinban, az Alkotmány utca egy részén pedig azok házai találhatók, akik késõbb költöztek ide, de mindkét részen sok az újonnan beköltözõ is. Az Újtelepen – ahogy a név is sejteti – a palini közösség legújabb tagjai laknak.

– Az iskolában azt tapasztaljuk, hogy az Újtelepen élõ gyerekek és a szülõk között is nagy az összetartás, de a programok, a szabadidõ eltöltése kapcsán érezhetõ a város elszívó ereje – mutat rá Marica. – Mivel Palinban gyakorlatilag az iskola, a sportpálya és az újtelepi játszótér az egyetlen közösségi tér, ahol a rendezvényeket meg tudjuk tartani, az Újtelepen élõk inkább a városba járnak szórakozni. Nagy öröm ugyanakkor, hogy az egyesület programjain, így a falunaptól kezdve a szüreti felvonuláson át a közelmúltban megtartott sportbálig és sütifesztiválig, az újtelepiek is egyre nagyobb számban vesznek részt.

Palin régebbi részein a közösségi élet meghatározó jelensége a „szomszédolás”. Marica azt mondja: ha kilép a házból, az elsõ dolga, hogy odaint a szemben lakó szomszédnak.

– Jó és megnyugtató érzés tudni egymásról. Ha bárkinek bármire szüksége van, sokan kérés nélkül is mennek, és kérdezik, miben segíthetnek. Télen gyakran átjárunk egymáshoz. Nekem is van egy kis társaságom, amellyel idõnként összejövünk, színházba megyünk. Tavasszal és nyáron viszont mindenkit lekötnek a ház körüli munkák, de ilyenkor is tudunk egymásról, hiszen kerti munka közben igazán jókat lehet beszélgetni.

Nemes Dóra

Takács Mária: Jó és megnyugtató érzés tudni egymásról (Fotó: Gergely Szilárd)