Ugyanis nem csak az Alföldnek volt híres – hírhedt betyárja, Rózsa Sándor személyében, hanem a Dunántúlon is volt egy rettegett haramia, aki mégis elnyerte az egyszerû szegénynép szimpátiáját. Savanyó Jóska Veszprém vármegyében, a Balaton – felvidéken fosztogatott és a Bakony erdeiben bujkált elsõsorban, de letette a névjegyét Vas, Gyõr és Zala vármegyékben is.

Savanyú József a Vas vármegyei Izsákfán született, 1841-ben. Édesapja számadójuhász volt, azaz egy olyan személy, aki anyagilag is felelõs volt a rá bízott nyájért. Fia az apró termete, valamint az apai hivatás ellenére mégis tolvajnak állt, és egy birka ellopásáért lett hivatalosan is törvényenkívüli.

Ugyanis már korábban, 10 éves kora tájékán feltört egy pincét, ahonnan bort lopott, azonban az ekkor õt elfogó pandúrok alaposan helybenhagyták, de nem jelentették fel. A birkalopás után a dunántúli erdõk sûrûjében bujkáló betyárokhoz szegõdött, és végigfosztogatta a vasi, zalai, veszprémi és gyõri vármegyék kisnemeseit, módosabb gazdáit és kereskedõit, de alkalomadtán kirabolták a gazdagabb iparosokat is. Kegyetlenek voltak, ha a kiszemelt áldozat nem adta elõ értékeit, megverték, és gyakran meg is kínozták, hogy a remélt kincsekhez jussanak. Szegény embereket azonban sosem bántottak, céltalanul sosem raboltak, mindig csak a módos, tehetõsebb emberek voltak a célpontok. Elõször 1860-ban fogták el a pandúrok Savanyó Jóskát, mikor „fegyveresen csavargott” a Bakonyban, akkor, ezzel a váddal nyolc hónapot raboskodott Veszprém fegyházában. Majd a Vas vármegyei iratok egy évtized múltán, 1872-ben említik: ekkor a Sárvár melletti Sitkén történt egy rablás, amelynek az elkövetését végül is nem sikerült rábizonyítani. Három év múlva Sümegen zárták tömlöcbe verekedésért.

1877-ben pincéket fosztogatott, majd pedig az év decemberében öccsével és más személyékkel együtt kirabolta Bezerédy Antal, Szentivánfa földesurának kastélyát. Bezerédy kirablása után beállt a monarchia hadseregébe, és 1878-ban Bosznia-Hercegovinába vezényelték. A következõ adat róla, hogy a szintén betyár öccsével 1879 nyarán a középiszkázi búcsúban mulatott, mikor pandúrok felismerték, és megpróbálták elfogni.A fegyveres csetepatéban öccsét, Savanyú Istvánt agyonlõtték a pandúrok. Ezután Savanyó Jóska ismét elhagyta az országot, és megfordult Boszniában, majd Triesztben, végül Fiumében próbált szerencsét.Gyilkosságba elõször 1881-ben keveredett, mikor Háczky Kálmán földbirtokos Sümeg mellett található, csabrendeki kúriájának kirablása során lelõtték az ott vendégeskedõ Bogyay Antal bírót. Ezután, 1882 februárjában a Savanyó banda rablás közben megölte Gerstmann Dávidot Gyõrgyömörõn, majd a következõ év júliusában nyomorékká verték Németh Péter József számadót. Augusztusban foglyul ejtették Bakos Károly erdõkerülõt, és napokig kínozták. Ezután feljegyzés van arról, hogy 1883 októberében Savanyó Jóska egy mulatozás során néhány juhásznak úgy mutatta meg fegyverét, hogy az elsült, és kioltotta a 15 éves Ruzsa János életét. Majd következett a legvakmerõbb tette: 1883 decemberében nappal rabolta ki bandájával az Ajkához közeli, nagyvázsonyi uradalmi pénztárat.

Nem csoda, hogy a hatóságok megelégelték „ténykedését”, és vérdíjat tûztek ki rá, 1883. december 28. napján. „Körrendelet: Veszprém megye területén garázdálkodó Savanyú Józsi rabló fejére, és pedig ha élve elfogatik 1000 forintnyi, holtan leendõ kézrekerítésére pedig 500 forintnyi jutalomdijat tûzök ki. – Tisza s. k. Magyar királyi belügyminister”

Végül 1884. május 4. napján, a zalahalápi csárdában sikerült kézre keríteni, mikor is bandájának egyik tagja, bizonyos Magyarósi István billegi bojtár feladta bosszúból, és nem mellesleg a fejére kitûzött 1000 forintos vérdíjért cserébe. Ugyanis Savanyó és betyárjai egy évvel korábban agyonlõtték Magyarosi nagybátyját, amiért a billegi bojtár revansot akart venni, ezért a zalahalápi csárdába csalta Savanyót, leitatta altatóval kevert borral, majd értesítette a csendõröket. Savanyú József és társai 1886-ban álltak a szombathelyi büntetõtörvényszék elé: bár a gyilkosságokat nem tudták egyértelmûen a hírhedt haramiára bizonyítani, a 29 vádpontban felsorolt rablások, lopások, testi sértések és hatósági közeg elleni támadások miatt élethosszig tartó rabságra ítélték, de évtizedes büntetéseket kaptak bandájának más tagjai is. A másodfokon eljáró magyar királyi ítélõtábla 1886. novemberében kötél általi halálra ítélte, majd a királyi kúria jogerõs büntetésül, végül az élethosszig tartó raboskodást hagyta helyben.

Savanyó Jóska több, mint két évtizedet töltött fegyintézetekben: 1901-ig Illaván raboskodott, majd utána még öt esztendõt ült a váci fegyházban. Végül a váci püspök közbenjárására királyi kegyelmet kapott, és a hetven felé közeledõ öreg betyár kiszabadult. Elõször Budapestre ment, ahol szinte turistalátványosság lett: mindenki a legendás rablót akarta látni. Majd visszatért a Bakonyba, Tótvázsonyba. Szabómûhelyt nyitott, de nemsoká öngyilkosságot követett el: búcsúlevelében az elviselhetetlen fájdalmakkal járó reumájára hivatkozott, és mivel nem engedte amputálni fájós lábát, ezért inkább a halált választotta, és 1907. április 09-én agyonlõtte magát. Sírja ma is a tótvázsonyi temetõben található.

Dr. Papp Attila