A DVL Gyermek B Vízilabda Bajnokság - 2004-ben és késõbb születettek számára kiírt - felsõházi rájátszás 2. fordulójában a Kanizsa VSE utánpótlás-szekciója Sopronba látogatott, ahol két mérkõzést vívhatott.

Kanizsa VSE – Váci VSE 9-16 (2-3, 3-4, 4-2, 0-7)
Kanizsa VSE: Angyalosi Mátyás – Szirtes Bátony 3, Gether Dávid 3, Varga Ábel 2, Kovács Péter 1, Lõrincz Ádám, Lanc Gabriella. Csere: N. Horváth Mátyás, Hábli Tóth-Ákos, Salamon Ádám, Godinek Kira, Tuboly Dániel, Rózsahegyi Márton, Fazekas Gergõ. Edzõ: Szabó Szilárd.

Soproni VSE - Kanizsa VSE 25-2 (5-2, 4-0, 8-0, 8-0)
Kanizsa VSE: Angyalosi Mátyás – Szirtes Bátony 2, Gether Dávid, Varga Ábel, Kovács Péter, Lõrincz Ádám, Lanc Gabriella. Csere: N. Horváth Mátyás, Hábli Tóth-Ákos, Salamon Ádám, Godinek Kira, Tuboly Dániel, Rózsahegyi Márton, Fazekas Gergõ, Vándor Dávid. Edzõ: Szabó Szilárd.

"A soproni fordulóban egy értékelhetõ és egy elszomorító meccset játszottunk - kezdte értékelését az edzõ, Szabó Szilárd. - A váciakkal decemberben már találkoztunk, akkor 12-6-ra simán kikaptunk úgy, hogy a biztos elõny tudatában az utolsó negyedben a váciak a második sorukat játszatták. Mi akkor tudtunk kozmetikázni az eredményen. Ezúttal a 3. negyed végén 9-9 volt az eredmény úgy, hogy addig a mi támadásaink voltak veszélyesebbek, hiszen több helyzetet dolgoztunk ki. Sajnos a fejbeni hibákat továbbra sem tudjuk kikapcsolni: taktikai fegyelmezetlenségekkel, figyelmetlenségekkel súlytjuk saját magunkat. A megbeszélt mozgások, helyezkedések be nem tartása sok labdavesztéssel jár, amibõl nem születnek találataink, ráadásul az így adódó könnyû ellentámadásokból betalál az ellenfél. A váciak lefordulásainak jó részét sikerült hatástalanítani, de a sok úszás rengeteget kivett a csapatból. A 4. negyed elején két gyors gólt kaptunk, míg a mi támadásaink egyre többször veszélytelenné váltak. A vízbe került cserejátékosok sem tudtak segíteni, sõt jelentõsen elhúzott az ellenfél.  A vereség azért bosszantó, mert nem volt erõsebb az ellenfél, de okosabban játszottak. A soproni gárda nálunk lényegesen erõsebb, ezért a tisztes helytállás volt a cél. Az ellenfél edzõjével egyeztetve az 1. félidõben játszottunk a legerõsebb felállásban. Ekkor is fölényben volt az ellenfelünk, de nekünk is voltak jó pillanataink. A klóros vizet a hazaiak jobban bírták, nálunk köhögött és szemét dörzsölte az egész csapat. Nagyon elfáradtak a gyerekek. Nem bírtuk az ellenfél tempóját, olyan ritmusban játszottak. A 2. félidõre sort cseréltünk, a soproniak csak részben. Teljesen megbénult a játékunk, kiütéses  két negyed következett. A vízbe kerülõ gyerekeknek ez a szint még túl magas, sajnos nem kegyelmezett az ellenfél, így súlyos vereséggel zárult a mérkõzés. Az ellenfeleket látva, a Sopron és a Budafóka kiemelkedik a mezõnybõl, a Vác, Kaposvár, Honvéd hasonló szinten van, aztán jövünk mi. Az elõttünk álló hármast jó játékkal meg tudjuk - idõlegesen – szorongatni, ebbõl kell merítenünk a folytatásra. Nem mérkõzések, hanem negyedek megnyerését, a tudatos játék kialakítását kell célul kitûznünk a továbbiakban."

P.L.