Igen, így különírva: elsõ segély. Ugyanis egy évszázada (is) nagyon komolyan vették a gyakran életmentõ, a baj megtörténte utáni, azonnali segítségnyújtást. Olyannyira, hogy kilencven évvel ezelõtt miniszteri rendelet tette kötelezõvé az elsõsegélynyújtás módját és módszereit szemléltetõ falitábláknak a közforgalmú helyeken való kifüggesztését. A falitábla történetérõl Klaszán Sándort, a nagykanizsai mentõállomás mentõ-szakápolóját kérdeztem.

– Dr. Kresz Géza százharminc évvel ezelõtt,1887. március 27. napján hozta létre a Budapesti Önkéntes Mentõegyletet, a mai mentõszolgálat elõdjét. A Magyar Királyság elsõ mentõállomása néhány héttel késõbb, 1887. május 10-én, a még épülõ Szent István Bazilika tövében, a Lipót bazár tér 47.szám alatti épület szûk kis helyiségében kezdte meg a mûködését. Kevesen tudják, hogy dr. Kresz Géza a Budapesti Önkéntes Mentõegylet megalakítása elõtt, 1884-ben, amikor a fõváros V. kerületének tisztiorvosaként dolgozott, megszerkesztett egy olyan elsõsegélynyújtást bemutató falitáblát, amelyet 1927-ben kötelezõ érvénnyel függesztettek ki minden közforgalmú intézményben – sorolta Klaszán Sándor, a kanizsai mentõállomás mentõ-szakápolója.

– A Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Miniszter a 108.421/1927. számú rendeletével tette kötelezõvé az elsõsegélynyújtás módját és módszereit szemléltetõ falitábláknak egy vagy több példányban, jól látható helyen való kifüggesztését. A táblák elhelyezésének helyszíneirõl emígy fogalmazott a rendelet: „mindazokon a helyeken és épületekben, ahol ötnél több ember foglalkozik illetve megfordul és szerencsétlenség vagy rosszullét elõfordulhat, a helyiségek számához és nagyságához mérten egy vagy több példányban ki kell függeszteni és azok sértetlen állapotban való megtartásáról kellõleg gondoskodni. Az elsõ segélynyújtási táblák a nagykanizsai Magyar Távirati Irodában (Sugár u.6. Telefon: 338.) beszerezhetõk” – idézte a nagykanizsai mentõs a Zalai Közlönyben, illetve Lendvai Rezsõ: A Szombathelyi Önkéntes Tûzoltó és Mentõ Egylet története címû könyvében is olvasható miniszteri ukázt.

– És hogy milyen helyszínek voltak ezek konkrétan? – kérdez vissza Klaszán Sándor. – Vöröskereszt-egyletek, rendõrség, csendõrség, hatósági és községi közegek, vasút, tûzoltóság, gyárak és népiskolák. A tábla rajzos illusztrációkkal magyarázta el, hogy mit kell tenni az orvos megérkezéséig sérülések, sebek, csonttörések és ficamok ellátása érdekében, de részletesen ellátta az olvasóját tanácsokkal egyéb balesetek rögtöni ellátásának módjáról is. Például mit kell tenni eszméletvesztés, fulladás, villámsújtás, fagyás, gutaütés, görcsök, agyrázkódás és mérgezések esetén, illetve hogyan kell szállítani, bekötözni a sérültet.

Dr. Papp Attila