Tudunk valami jobbat egy szeretkezésnél? Persze, a kettõt. A héten azonban rátaláltunk valami ennél is izgalmasabbra. Ha az ember jól csinálja, kéjesen szép (ennek a szónak, másként írva, még jelentõsége lesz) s olykor gyötrelmes egyéjszakás kalandja lesz.

Ugye, ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy míg Micimackó, mint minden medve, a mézet szereti - a magyar pedig halogatni a dolgait. Pató Pál úr nemzete – tisztelet a kivételnek – az erõs hajrában hisz, a táv nagy részén csak utazik a mezõnnyel, tán úgy helyesebb, alibizik, mint a magyar futballista a tét nélküli meccsen.

Május végén általában vihar van. Lelki, családi, gazdasági. Rájövünk – már aki rájöhet -, hogy tavalyelõttrõl, mostanában ráadásul az inflációtól megkímélten, forintok duzzadnak a SZÉP-kártyánk különbözõ zsebeiben. (Hogy ki volt az, aki egy kártyában zsebeket látott, nem tudom, de mindegy is, amióta sok évvel ezelõtt megnyirbálták a pszichiátriai ellátórendszert, sok ilyen szaladgál a nyílt utcán, végül is bárki lehetett.)

Szajkózza a média, már hetekkel a céldátum elõtt, hogy menj, üdülj, egyél, vagy – ha nincs is – csinálj magadnak szabadidõt, hogy elkölthesd a béren kívüli juttatást, különben visszautalják a pénzt a munkáltatónak, az meg, ha gyakran jön az sms nem várt bevételrõl, még a végén elgondolkodik, kell-e ennek a sok léhûtõnek cafeteria, ha arra sem képes, hogy az „ingyen pénzen” elmenjen egy hosszú hétvégére, és ott egyen lazacot homárral, hogy fogyjon el végre a lejáró kerete.

Idén Pató Pál úr hozzánk (is) költözött, így május utolsó elõtti napjának éjszakáján lázas szálláscasting kezdõdött, különbözõ, erre a célra szakosodott portálok vallatásával. Kitaláltuk ugyanis, hogy, mivel a SZÉP-kártyáról utalni is lehet, nem szükséges, hogy a szállodában húzzák le a pénzt, hát lefoglalunk egy kellemes pecót valamikorra, így legalább tényleg elmegyünk szabadságra, és megszabadulunk a pénzköltés – szó szerinti – kényszerétõl is.

No, találtunk is több száz, a gondolatainknak megfelelõ kártyaelfogadó helyet, Pesten olyat is, ami egy hétre két személynek, kaja nélkül majd’ egy millióba került volna. Persze, szûkítettük kört, közben rohamosan teltek a percek, beköszöntött május 31., amely arról nevezetes, hogy a nap végén egészen egyszerûen elveszted a tavalyelõtti keretedet.

Azt hittük, találmányunk a pénzköltés módszerére – elõleget fizetsz, megmentve a lét – annyira zseniális, hogy némi szabadalmi oltalomdíj fejében be is kell jelenteni a megfelelõ hivatalban, de a néhány órányi lázas vizslatás közben rá kellett jönnünk, a fél ország ezt csinálja. A szállásfoglaló gyûjtõoldalak ugyanis mutatják, hogy jelenleg az adott hotel, panzió kínálatát mennyien tanulmányozzák, s azt is regisztrálják, hogy aznap mennyien foglaltak.

A számokból az jött ki: ez az év leghosszabb éjszakája – még ha csillagászatilag nem is -, mert mindenki próbálja a SZÉP-keretét elkölteni. Az, ugye, nem normális, hogy éjfél után alig húsz perccel egyes szálláshelyek már a sokadik napi foglalásuknak örülhettek.

Hogy Magyarországon ennyi embernek egyszerre még soha nem volt egyéjszakás kalandja, az tuti. A trendet látva Casanova is megnyalta volna. Mármint mind a tíz ujját.

A dolog a választás/foglalás után már könnyed és elegáns volt, igaz reggel lett. A rendszer annyira jó, hogy azonnal jön a visszaigazolás ímélben, te meg, anélkül, hogy bárkinek is meg kéne magyaráznod, nem azért akarsz két hónappal elõre irdatlan összeget átutalni elõlegként, mert épp’ megkaptad Sorostól az apanázst a legutóbbi felforgatásért, hanem csupán kései forintmentési akcióban vagy (mint az MNB, amikor a tõzsdeguru kicsit meghintáztatta az árfolyamot), szóval, anélkül, hogy beszélnél valakivel, néhány kattintással célba röppented a tavalyelõttrõl megmaradt keretedet, azzal a kéjes tudattal, hogy a hajrá megint jól sikerült, s hurrá, elõbb-utóbb nyaralunk.

Az egyéjszakás kaland – jól sült el.

Ha lehet, jövõre is, meg azután is így csináljuk, mert az adrenalin jó. Elhatározásunkat Brüsszel azonban valószínûleg keresztülhúzza, mert nem tetszik az ott székelõ mukiknak a cafeteria (sem). Hogy ezután mi lesz? Legfeljebb bankkártyával fizetünk, s ráérõsebben válogatunk, ha nyaralni indulunk. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy a magyar turizmus – amelynek belföldi ága a SZÉP-kártya miatt az utóbbi években szárnyal – láblövést kaphat.

Azon gondolkodom, miután mi megtaláltuk a játékunkat, mit ajánljunk a brüsszelieknek, õk mivel játszanak?

Na, azzal… Ne velünk.