Június 25-én jövõ vasárnap 16 órakor tartja ezüstmiséjét Bojtor Róbert, a Miklósfai Nagyboldogasszony-templom plébánosa. A szentmisére a helybéliek mellett az ország szinte minden tájáról érkeznek vendégek.

– Mint minden szentmisén, a 25 éves papi évfordulómon is az Úr Jézust ünnepeljük – fogalmaz Bojtor Róbert. - A Jóistennek adok hálát elsõsorban az életemért, hogy létbe hívott, hogy kegyelmével megtart, és a gondoskodó szeretetében élhetek. Megajándékozott a papi hivatással, és immár negyedszázada a szolgálatot végezhetem, teljesíthetem a rám bízott kötelezettségeket.

Róbert atya gyermekkorától vallásos nevelésben részesült a szülei, nagyszülei révén. A vegyes vallású somogyi falucskában, Nemesdéden aktív keresztény életet éltek az emberek, minden vasárnap megtelt a templom, a hívek rendszeresen járultak szentáldozáshoz. Az akkori lelkipásztoroknak nagy örömet jelentett a papi szolgálat. Ez a miliõ meghatározó szerepet játszott késõbbi életében.

Az érettségit követõen egy évig sorkatonai szolgálatot teljesített, utána került be a papnevelõ intézetbe. Tanulmányi évei alatt Szendi püspök úr jóvoltából egy szemesztert eltölthetett Ausztriában. 1992. június 24-én szentelték pappá négy diakónussal együtt Veszprémben.

A miklósfai plébános örömmel emlékszik vissza elsõ káplános helyére, Pápára, ahol egy évet töltött el a Szent István plébánián. Mint mondja, sokat tanult a plébános atyától, aki a betegsége ellenére nagyon jószívû, jó szándékú, szeretetre méltó paptestvér volt, valamint a mellette lévõ 89 éves kisegítõ lelkésztõl, a nagy tudású egykori teológiai tanártól, és nem utolsó sorban a háztartást vezetõ kedves nõvértõl is.

1993-ban, a Kaposvári Egyházmegye megalakulása után Szendi érsek és Balás Béla püspök döntése alapján Nagykanizsára került az Alsótemplomba. Itt is örömteli légkör vette körül, elsõ kedden, a Szent Antal-misékre és a búcsúk alkalmával megtelt a templom. Innen egy év szolgálat után a püspök a Felsõtemplomba helyezte, ahol akkor már nagyon beteg volt a plébános. Egyedüli káplánként rengeteg lelkipásztori feladat várta, amit örömmel teljesített.

– Mindig hálát adtam a Jóistennek a kapott erõért, kegyelemért, hogy segített a nehéz helyzetekben is – fogalmaz az esperes. – ’95 májusában kerültem az elsõ önálló helyemre, Somogysámsonba, ahol eleinte 9, majd 12 falu tartozott hozzánk. Azért mondom többes számban, mert volt egy nõs diakónus munkatársam. Mint ajándékot köszönöm meg a Jóistennek, hogy 10 éven keresztül szinte családtagként teljesíthettem szolgálatot a hatgyermekes család közelségében. Nekem nagyon-nagy élményt jelentett, hogy a gyerekek a szemem elõtt cseperedhettek fel. 2005. augusztus 1-jén kerültem a mostani állomáshelyemre, Miklósfára. Egyházmegyénkben fõképpen a zalai lelkipásztori szolgálat öröm, mert sok jó, vallását gyakorló ember vesz körül.

A 12 év alatt a plébánosnak bõven akadt feladata az egyházi épületek felújításával is.

– Megtörtént a mûemléktemplomunk teljes felújítása. A kõtemplom a Jóisten dicsõségét hirdeti. A hozzánk tartozó liszói templomban is történt felújítás, illetve Surdon is sikerült a 25 éves évfordulóra széppé tenni a templomot - sorolja. - Most a beleznai Isten háza felújítása tart, amit már az elõdöm elkezdett. Idõközben mûemlékké nyilvánították a templomot, ami plusz nehézségekkel jár a munkálatok során.

Ezek az úgymond látványos teendõk egy pap életében. Örömteli, ha egy épület felújítását követõen, vagy azzal párhuzamosan, a lélek templomai is megújulnak, új lendületet kap az adott egyházközség és kézzelfogható a Jóisten szeretete a mindennapi életben, teszi hozzá.

Az ezüstmise résztvevõi útravalóul Simon András grafikusmûvész alkotását ábrázoló szentképet kapnak ajándékba Bojtor Róberttõl. A plébános az egész életére szóló újmisés jelmondatát adja tovább a római levélbõl vett idézettel: „Minden belõle, általa és érte van. Dicsõség neki mindörökké! Ámen”

- A Jóistennek köszönhetjük a létet, amelyben élünk, a saját életünket, és azért kaptuk a Jóistentõl az életet mi, a teremtés koronái, az emberek, hogy a Jóistent megismerjük, és õt mindinkább tudjuk követni, a szeretetet meg tudjuk élni. És az Úr nevét ezzel megdicsõítjük, és ez sikerüljön, mindörökké, amíg ember él a földön – értelmezi kicsit bõvebben papi jelmondatát.

Bakonyi Erzsébet

Bojtor Róbert: A Jóistennek köszönhetjük a létet… (Fotó: Bakonyi Erzsébet)