Támadás érte több (?) oldalról is múlt heti jegyzetemet, melyben Csurka Istvánnak a Jobbik szocialista gyökereirõl mondott szavait idéztem. A minap önmagát még a proletariátus élcsapatának nevezõ alakulat különösen sértõnek tartotta Csurka István jelzõjét: a Jobbik az új proletárpárt. E sorok írója közelrõl ismeri városunk legnagyobb foglalkoztatójának számos dolgozóját, így tanúsíthatja: nem a foglalkozás és nem a jövedelem, nem az iskolai végzettség és nem a lakóhely dönti el: ki a proletár? Akkor mi? A becsaphatóság és megvásárolhatóság. Becsapható, tehát be is csapják, megvásárolható, tehát meg is vásárolják. Legtöbbször csak ígéretekkel. Nézem a TV2 felvételét, a Bajnai Gordont miniszterelnökké jelölõ MSZP kongresszust. Az önmaga elleni kollektív bizalmatlansági indítvánnyal továbbkomédiázó MSZP-ét. Befejezésül énekeljük el közösen az Internacionálét! – szólít fel Havas Szófia, miután színpadra hívta az addigi levezetõ elnököt, Attilát (Mesterházy Attila – a szerk.) is. Föl, föl, te éhes proletár! – harsog a hangszórókból. A friss jelölt a kevésbé friss pártelnöknõ jobbján kisfiúsan csodálkozó tekintettel fölnéz, talán a födém teherbírását vizslatja. Legközelebb akkor emeli fel a fejét, idegesen, amikor Ez a harc lesz a végsõ strófát bömböli a megafon. Mitõl nyugtalan? Jókai óta ismeretes a Szegény gazdagok – Gazdag szegények ellentétpár. Egyértelmû, õ melyikbe tartozik. S ha nem is éhes, de nagyon is proli. A Merjünk kicsik lenni szemléletet elutasító amerikai-magyar retinasebészt idéztem nemrég. Piarista öregdiák, s alapítványával hazája iránti hálából magyar fiatalok amerikai tanulmányait segíti. Jelmondata: Make a lot - Save a lot - Give a lot, Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek! Az idén 15 éves CTP küldetése, hogy hozzájáruljon a felelõsen gondolkodó magyar fiatalok szakmai és erkölcsi neveléséhez, akik a jövõ társadalmi és gazdasági vezetõi lehetnek. Úgy látszik, Forgách Pétert más fából faragták.

P.J.