A természetben járva élénk piros színükkel lépten-nyomon felhívják magukra figyelmünket a pipacsok. Bibliai virágunkat bizonyára nem véletlenül foglalta dalszövegbe Ludwigh József (1886-1939), amikor a boldogságra kereste a szavakat: „Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember, mint a pipacs a búzában, ezer között ha egy szál van” - énekelte egykor Vajkovics Gizella Buzási Györgyné és Bellák Pál a sánci színjátszó szakkör elõadásán. De mi is a boldogság? Ennek megfogalmazására kértük Csorba Tamás plébánost.

Örömet találni a létben, a teremtettség megélésében. Talán ez adja meg a boldogságot mindannyiunknak. Ezért is mindenkinek mást jelent ez, mert minden ember egyedi, személyiségében és létében is. Így van kisebb és nagyobb, kevesebb és több, evilági és másvilági belõle. Sõt a másikét talán nem is értjük sokszor. Ki miben találja meg örömét a létezésében. Ha ezt megtalálja, tudja és érzi, mire teremtetett, és ha meg is valósítja, a „rendeltség” érzése tölti el.

Csak jó helyen és jól keressük és találjuk meg. Beteges világunkban megtörténik, amikor a rossz és a gyûlölet is boldoggá tesz embereket (legalábbis hamis örömet szerez nekik). Aki a boldogságot keresi, jó helyen keresse. Ott, ahol a teremtettségünk gyökeredzik, a Teremtõnél. Akkor biztos nem tévedünk el. Istennél keresni létünk értelmét, jó helyen való keresést jelent. Ha jól is keresem, tiszta figyeléssel és jó lelkiismerettel meg is fogom találni. Sokan azért csalódnak, mert nem jó helyen, és nem jól keresik életük örömét, és boldogságukat…, ezt az idõ igazolja is.

Hisszük, a Teremtõ nem gyárt selejtet, így tudjuk, mindenkinek meg kell találnia a létezés örömét és boldogságát. Nem is foghatjuk Rá örömtelenségünket, boldogtalanságunkat. Szabad akaratunk azt jelenti, életem örömét, boldogságát küzdenem kell. Ez a küzdelem, a jó helyen való keresés és a jól keresés emberi tevékenysége. Amikor a lélek érez, az elme kutat, a test tiszta, a szellem szabad. Talán nem is földies vágyaktól vezérelt.

A lélek érzése az Istenre figyelés, az elme kutatása a gondolkodás, mint tevékenység, a test nem földies vágyaktól hajszolt, a szellem nem földhöz ragadt. Ez a küzdelem a mi harcunk a létezésben. Azé az öröm és boldogság, aki küzdi, aki akarja. Aki nem akarja, nem is lesz osztályrésze, aki feladja, már vesztett is. Így furcsa mai világunknak, ha boldog a béna, sugárzó szemû az idõs és a beteg. Õk valóban megtalálták. Látjuk a szemükben. Nézzük meg…

Sok ember kereste már és találta meg. Sok meg nem. Miért van ez? Talán rosszul értelmezem az életet, a létet? Õk meg jól?

Nekem sajátos receptem van az élet örömét és boldogságát keresõknek. Szeretettel csak ajánlani tudom. Jézus a gyógyszer. Az élet örömét elvesztetteknek, a magukat boldogtalanoknak vallóknak is.

Hívom és szeretettel várom õket, hogy megismerjék Jézust, aki képes örömet és boldogságot adni szívünknek, és megtanít, hogy jó helyen és jól keressük létünk örömét és boldogságát ebben a világban, sõt egy másikban is.

Vele szép és boldog a lét, csodás az élet, a szenvedések a szeretet gyöngyei, a megpróbáltatások a hûség aranyfedezetei. Õ feledteti a bántást, gyógyítja a sebeket, és örömmel és boldogsággal tölti meg szívünket.

-----

A szerzõ a Szent József plébánia plébánosa