Példa nélküli király a magyar történelemben Bajor Ottó. No, nem azért, mert jelesen uralkodott volna, hanem azért, mert Magyarországra jövet, útközben egyszerûen elvesztette a Szent Koronát. A magyarság egyik legszentebb ereklyéje végül meglett, Bajor Ottó azonban nem sokáig bírhatta azt: õt magát fogságba vetették, hogy aztán a nápolyi Károly Róbert ülhessen a magyar trónra, hogy megtörje a bárók uralmát és hatalmát, majd uralkodjon nagy dicsérettel 1308 és 1342 között.

Wittelsbach Ottó 1261-ben, XIII. Henrik bajor herceg – I. Henrik néven alsó-bajorországi herceg – és Árpád-házi Erzsébet hercegnõ gyermekeként látta meg a napvilágot. A magyarok által csak bajorként emlegetett Ottó, apja halála után Alsó-Bajorországot örökölte meg, majd elõször Nassaui Adolf német királyt támogatta a Bajorországot elszigetelõ Habsburg Albert ellenében, miután azonban a császári trónért vívott háborúban az utóbbi fél gyõzedelmeskedett, Ottó herceg is melléállt.Bajor Ottó a magyar trónért folytatott küzdelembe Habsburg Albert oldalán – Károly Róbert trónra juttatásáért – sodródott bele, mikor is részt vett a II. Vencel cseh király ellen indított 1304-es hadjáratban. Mivel Habsburg Albert császár hadi vállalkozása sikertelen maradt, ezért Bajor Ottó átpártolt az ellenfél oldalára. Így került kapcsolatba a cseh királlyal, akinek halála után fia, Vencel nem sokkal lemondott a magyar koronáról, de nem Károly Róbertnek, hanem a szövetséges Bajor Ottónak ajánlotta fel azt. Ottó elfogadta, majd rögtön a Magyar Királyságba indult, ahová kalandos úton, még az 1305. esztendõben meg is érkezett. IV. Béla unokáját I. Ottó néven koronázták magyar királlyá Fehérváron, 1305. december 6. napján a Szent Koronával, azzal a szent ereklyénkkel, amelyet nem sokkal korábban, úton a Kárpát-medencébe elvesztett, majd szerencsésen megtalált.

Történt ugyanis, hogy Habsburg Albert a bajor herceg árulásáról tudomást szerezve, 1305 õszén lezáratta a Német-római Birodalom Magyar Királyságba vezetõ útjait Ottó elõl, hogy ezzel is kegyeltjét, Károly Róbertet segítse a bajor herceg ellenében. Ezért Ottó kénytelen volt álruhában útra kelni, a feltûnés elkerülése érdekében pedig a Szent Koronát is egy nagyobb csobolyóba rejtette. Az út során aztán az ivóedény az egyik hegyi kanyarulatban leesett, vele együtt pedig az uralkodói ékszer is elveszett, a bajor herceg azonban néhány óra múlva felfedezte a hiányt, visszafordult, és szerencsés módon megtalálta azt. A Képes Krónika szerint a koronára idõközben angyalok vigyáztak, és sokan úgy vélik, hogy a Szent Korona tetején található kereszt ferdesége is erre a balesetre vezethetõ vissza.

Fehérváron a veszprémi és csanádi püspökök végezték a koronázási szertartást, majd I. Ottó királyunk bevonult Budára, hogy megerõsítse hatalmát. Mindhiába, hiszen a német-római császár személyében a korszak leghatalmasabb uralkodója támogatta Károly Róbert „ellenkirályt”,ráadásul mellette állt az Avignonban székelõ V. Kelemen pápa is, aki hamarosan kiátkozta az Ottó koronázását végzõ püspököket, illetve a király összes pártfogóját is. De a virágkorukat élõ bárói famíliák és ligák sem támogatták Ottót, így híveinek csekély létszáma következtében csak Magyarország néhány vármegyéjére terjedt ki uralma. Ottó, hogy hatalmát megszilárdítsa, 1307-ben Erdélybe indult. Meg akarta nyerni magának Kán László erdélyi vajdát: célja a tartományúr leányának eljegyzése volt, László vajda azonban a megérkezése után fogságba vetette a királyt, és egyszerûen elvette tõle a Szent Koronát is, amit egészen 1309-ig magánál tartott.Wittelsbach Ottó csak több hónap után, tetemes váltságdíj ígérete fejében hagyhatta el börtönét, majd koronája és maradék támogatói nélkül hátrahagyta a Magyar Királyságot, és hazatért Alsó-Bajorországba.

1308. május elsõ napján meghalt nagy ellenfele, Habsburg Albert, és Ottó háborút indított fiai, Lipót és Frigyes ellen, azonban nem sikerült döntõ gyõzelmet kicsikarnia, így 1311. április 7-én, Passauban kénytelen volt békét kötni velük. A háború után kiürült bajor államkincstár miatt meggyengült hatalma, amit kihasználva több szabadságjog adományozását is kikényszerítették tõle Alsó-Bajorország nemesei. A hányatatott sorsú herceg és magyar király, 1312. szeptember 9. napján fejezte be életét.

Dr. Papp Attila