Balatoni fürdõhely, meghitt templom. A mise elõtt fiatal családok beszélgetnek. Az egyik kisfiú elballag a bejáratig, majd visszatér: - Apa! Benéztem. - És szép volt?

Másik misén, nagyobb fiú, már volt elsõáldozó. Visszajön családjához az áldozásból, húgának a fejére teszi a kezét. Áldó kézmozdulata akár a régiek mondata: Részük legyen a szentmisében! A kislány bátyja hasát érinti meg. Mert most ott van az Úr.

A harmadik találkozás egy internetes, a Ritkán hallott katolikus igazságok címû blogban http://www.labjegyzetek.com/kezd337lap/gem-anscombe-az-atlenyegulesrol olvastam Elizabeth Anscombe-tól:

Ismertem egy gyereket, majdnem három éves volt, és épp akkor kezdett csak beszélni, de úgy tanították, ahogyan fentebb leírtam. A templom hátsó részében tartózkodott, amikor az édesanyja kiment áldozni. „Benned van Jézus?” – kérdezte a gyerek, amikor az anyja visszajött. „Igen”, válaszolta az anyja, és nagy csodálkozására a gyerek arcra borult elõtte. Tanúsíthatom ezt, mert személyesen láttam.

P.J.