Teremtsd egészen ujjá e hazát – idézte a 187 éve született költõ imádságát a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnöke, Kóré Péter a január 1-jén a 48. közös gyalogezred emlékmûvénél tartott ünnepségen, majd hozzáfûzte: megtiszteltetés, ha ebben az újjáteremtésben az Õ munkatársai lehetünk. A mai füllel hallgatva meglepõen kemény Petõfi versek után Mihályi Molnár László és Cseresnyés Péter köszöntõjét hallgatta meg a szép számmal összegyûlt közönség.

– Azt mondják, mivel a Felvidéken (bár õsi magyar földön) élek, hogy a határon túlról jöttem, mások pedig azt állítják, hogy a határok két éve megszûntek  – kezdte mondandóját a vendég, aki ’90-’92 között Duray Miklós társa volt a prágai parlamentben. – Sajnos mindkét állítás erõsen sántít. Az egyik egyszerûen elfogadja a Trianonban megrajzolt vonalakat, mert valójában Magyarország megszállt, elorzott területérõl érkeztem, a másik állítás pedig azért nem igaz, mert csak a vámellenõrzés szûnt meg, de felettünk továbbra is egy gonosz mostohaként viselkedõ pánszláv önkényuralom basáskodik.

Miközben nehéz helyzetükrõl szólt, reményt sugallt szavaival, mikor a küldetéssel bíró magyarságról beszélt: – S amikor bajban van, az Úr mindig elküldi prófétáit a költõk képében közénk. Õk azok, akik hamarább megérzik a veszélyt, adnak célt és értelmet az indulatoknak. Ilyen volt Petõfi is a maga korában, s a költészete továbbra is eleven lélek. Azoknak a vágyait, álmait, gondolatait és érzéseit mondta ki, akik erre egyedül képtelenek lettek volna, s ami nélkül nem érezhettek volna rá életük értelmére. Petõfi arra is tanít, hogy ne feledjük, ne hagyjuk cserben azt a közösséget, melyhez tartozunk. Öt éve az ország népét is erkölcstelen módon arra akarták rászedni bugris bolsevik és liberális politikusok, hogy tagadják meg nemzettestvéreiket, a megalázott sorsba kényszerített magyarokat, akiknek õsei a török idõkben minden magyart befogadtak Erdélyben és a Felvidéken egyaránt.
A reményteljes 2010-es év kezdetén a Fidesz országgyûlési képviselõje, városunk alpolgármestere lépett a mikrofonhoz: – Nem engedünk a 48-ból! – szögezte le és emlékeztetett, a 12 pont közül többnek a megvalósítása még ránk vár. – A törvény elõtti egyenlõség és a közös teherviselés sem tetszik a ma hatalmon lévõknek. Micsoda sértõdöttséggel találkozunk, ha arra figyelmeztetjük õket: a törvények rájuk is vonatkoznak. Amikor elõre vetítjük, ez az ország nem lesz többé következmények nélküli ország, hanem törvényes felelõsségre vonás következik azokra, akiknek vaj van a fején. „A magyarok ma nagyon egységesek abban, hogy változást akarnak, a magyarok ma radikális változást akarnak, de nem akarnak durvaságot, és nem akarnak erõszakot. Márpedig a kettõ – a radikális változás és a durvaság – nem ugyanaz. A politikai durvaság fölösleges vitákat, konfliktusokat és indulatokat, sõt gyûlölködést gerjeszt, és ezzel megosztja a társadalmat, és eljátssza a történelmi esélyünket.” – idézte Orbán Viktort, aki, mint emlékezetes, egy éve levelével tisztelte meg a kanizsaiak ünnepét. Cseresnyés Péter az elõttünk álló évre utalt, mondván: – Arra lesz szükség, hogy az a nemzet iránti elkötelezettség, amely jellemezte Petõfit, fáklyaként világítson, amikor a számunkra fontos döntéseket meghozzuk. Ne provinciális, kicsinyes érdekek vezessék kezünket, hanem a közös felemelkedésünk lehetõségét biztosító irány támogatása.
K.H.