Igen , lehetséges! - Micsoda hõség, sose lesz vége! – sóhajtozunk. Az oktalan madarak azonban nem csapódnak be. Érzik a nyár végét. Készülõdnek, gyülekeznek. Augusztus 20. után pedig elindulnak, elõször a fiatalok. Naponta átlag 250 km-t tesznek meg, a felszálló meleg légáramlást, a termiket kihasználva. A kanizsai gólyák is elköszönnek egy idõre.

„– Akkor még berek volt a berek – legyintett az öreg, inas keze mintha az elmúlt idõk árnyait simogatta volna. – Kanizsától Öreglakig: egy víz, egy nád. Elmúlik minden. Még a pipának is más az íze…” - Fekete István idézte a mintegy száz évvel ezelõtti Matulát Buzsáki libák címû írásában. Vagyis városunk, térségünk vízrajzi adottsága kimondottan kedvezett, de ma is kedvez a magyarság kedves madarának. Móriczhely, Csónakázó - tó, a Princi, a környezõ halastavak, tocsogók, egy ugrásra a Mura a békát; a kaszálók, szántások az egeret kínálják eledelül. Június elején portálunk is mutatott a Munkás utca mellett vadászó gólyát.

Üreges csont és kézevezõ toll, továbbá a Kutta-Zsukovszkij-tétel meg Bernoulli törvénye. Mind – mind segíti õket, hogy a Boszporusz, Törökország, Szíria, Izrael, Egyiptom fölött elhaladva Kenyán és Ugandán át akár a Fokföldig jussanak – pihenõket beiktatva, mintegy két hónap alatt. Mostani vonulásuk lassúbb, tavasszal azonban mintegy igyekeznek haza. Méltán jelképe hát a gólya a szülõföldhöz való hûségnek.

P.J.