Három hét végtelennek tûnõ bizakodás, reménykedés után január 8-án kora reggel kaptuk a lesújtó, megmásíthatatlan hírt, hogy életed legfontosabb játszmáját elveszítetted.
Három hét nagyon hosszú idõ, amikor szívünk szerint az éber bírót kicselezve súgtuk volna a jobbnál jobb lépéseket, de persze nem tehettük, mert hiszen másutt zajlottak az immár sajnos visszavonhatatlan történések.
Három hét tragikusan rövid idõ egy ember életében. Akkor meg kiváltképp, amikor ereje teljében lévõ, tettre kész, a közeli és távolabbi sok-sok feladatára koncentráló embert ragad el a ki tudja hogyan kialakult betegség.

Attila!
Elsõ sorban Neked köszönhetjük, hogy városunk sakkozása a jelenlegi magasságokba jutott. Amikor a tapolcai katonaévek után vissza jöttél Nagykanizsára, akkor a komoly elõrelépés lehetõségét tekintve szinte kilátástalan helyzetben volt városunk sakkozása.
Neked és Kiss Lászlónak néhány barátod segítségével sikerült felbolygatni az állóvizet. Talán az utolsó, de mindenképpen a legjobb pillanatban, 1990-ben sikerült felkerülni az elsõ osztályba, ahol extra tanuló félévet kaptunk a kiesés veszélye nélkül. A kezdeti nehézségek után immár 10 éve tart a sorozat, amikor folyamatosan a képzeletbeli dobogón végzett csapatunk az egyre erõsebb vetélkedés, az egyre magasabb színvonal kihívásainak megfelelve.
Közben az egyéni karriert is félretéve elkötelezted magad az utánpótlás nevelés mellett. Hamar kiütközött zseniális sakkpedagógusi képességed. Egyre több kisiskolást és szüleiket nyertél meg a sakkozás ügyének. A sakkozásénak, amely sokunk hite szerint az emberiség legnagyszerûbb játéka, amely elõtt nincsenek határok, itt minden ugyanazt jelenti a világ bármely pontján.
Attila!
Nélküled nem lenne Flumbort Andris, akibõl idõközben Dr Flumbort András lett, az elsõ csapat szakmai vezetõje, nem lenne Kobán Bálint, Zsirai Peti. Természetesen folytathatnám a sort, de nem teszem, hiszen nyilván óhatatlanul kihagynék neveket.
Nélküled nem vált volna az ország egyik legrangosabb ifjúsági versenyévé a Batthyány-Kanizsa Kupa.
Nélküled nem nyerte volna el klubunk 2008-as eredményeivel az ország legjobb utánpótlás nevelõ egyesülete címét.
Nélküled a sakkot imádó, a sakkért tevékenykedõ, de ugyancsak elfoglalt vezetõségi tagok többször szívesen feladták volna a mindennapok küzdelmét a folyamatosan jelentkezõ gondok, szervezési és egyéb problémák össztûzében.
A végsõ búcsúzás pillanataiban tisztán látjuk, hogy pótolni nem tudunk, de tudjuk azt is, hogy városunk sakkozása, az utánpótlás nevelése érdekében minden tõlünk telhetõt meg kell tennünk, hogy munkád ne vesszen kárba.
Kedves Attila! Drága Barátunk!
Imádott Édesanyád, testvéreid és családjaik, rokonaid ismerõseid mellett búcsúzik Tõled a sakkozók népes családja, búcsúznak tanítványaid, a szüleik a szeretve tisztelt Attila bácsitól.
Emléked kegyelettel megõrizzük.
Nyugodjál békében.