Pénteken este Hella Ferenc lelkipásztor köszöntõjével kezdõdött a Kanizsai Esték rendezvénysorozat a református templom gyülekezeti termében. A Balogh Tibor esperes szellemi örökségének tekinthetõ program elõadásai az idén a válsággal, illetve a válságból való kiútkeresés kérdéseivel foglalkoznak. A nyitórendezvény meghívott elõadója Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt.

„Egy lelkipásztor a válság kérdését más szemszögbõl közelíti meg, mint egy társadalomtudós vagy szociológus, netán egy közgazdász.” E vallomással kezdte péntek esti elõadását Steinbach József, majd a jelenleg tapasztalható válság formáiról beszélt. Egyházvezetõként említést tett a keresztyén egyházakban és az igehirdetésben is tapasztalható válság jeleirõl, többek között az egyén, a gazdaság, a társadalom válságáról.

Egy filmélményének fõhõsét hozta fel intõ példaként, rámutatva arra, hogy a sorozatos lelki sérülések, rendezetlen emberi kapcsolatok, emberi kudarcok, veszteségek következtében keletkezõ stressz miként okozhat testi betegségeket. A bibliából Magdalai Mária válságát állította párhuzamként, mikor Krisztus sírja mellett állva Mestere elvesztésén töprengett. Arra gondolva, hogy elveszett minden kapaszkodót, amit Jézus jelentett. Következésként válságról akkor beszélünk - állapította meg a püspök-, mikor a jól bevált régi rendszer eresztékei megroppannak. A régiben elbizonytalanodunk, de az új, amiben bízhatunk még nem alakult ki. Nem látjuk, hogyan tovább. Az emberek zömében ott a remény, hogy ez csak átmeneti. Míg a rosszat megéljük, sok mindent átgondolunk, átrendezõdik bennünk. Ez megtisztulással jár. Ha a válság elhúzódik, akkor nagyon súlyos hatással lesz az ember egész személyiségére. Következményként korunk betegségét, a depressziót jelölte meg az elõadó, majd hozzátette, a mélység állapotát tartósan megélni elhordozhatatlan állapot.
Ezt követõen az elõadó kiemelten foglalkozott a manapság gyakori egzisztenciális, anyagi természetû válság kérdésével. A lelki válságot az emberi élet mulandóságának felismerésének idõszakát Dante Isteni színjátéka kapcsán szemléltette. Az ember rádöbben az Isten színe elõtt, hogy mennyi tisztátalan, számító gondolat lakozik benne. Irigység, önzõség, hátsó gondolat. A hit válságát elemezve a püspök kifejtette ez kortünet, hiszen olyan korban élünk, mikor az emberek nem akarnak semmit felülrõl elfogadni. Ez a demokráciának a kora, mikor tudom, én mit akarok, gondolok és teszek. Mondván én akarok az életem ura lenni, ha kell, akkor teremtek magamnak istent. Ezért van sok vallás. A kereszténységen belül ezért van sok kegyességi irányzat, amelyek egymásnak feszülnek. Egymást gyakran kölcsönösen kiátkozzák, mert mindegyik a magáét tartja igaznak. Nem felülrõl, hanem alulról próbálnak közelíteni Istenhez. Ha ilyen értelemben nézzük a kereszténységet, akkor az nagyon komoly válságban van. Az élõhitnek pontosan az a lényege, hogy felülrõl, az élõ Isten megmondja, mi az akarata, merre kell mennünk. Míg ezt nem fogadjuk el, addig komoly válságban lesz az életünk. Nem csak az egyéni életünk, hanem a közösségi és társadalmi életünk egyaránt. Hinnünk kell abban, mint ahogy Magdalai Mária mellett is ott állt Krisztus és megérinti, megszólítja õt, úgy mellettünk is ott áll. Hinnünk kell a feltámadásban, az örökéletben. Ha elhisszük, hogy Jézus legyõzte a halált, örök életet adott nekünk és az örökélet távlataiba, dimenzióiba helyezte a mi életünket, akkor minden átértékelõdik, a helyére kerül. Ha régi életünk összeomlik is, de adatik egy új, amit soha nem vesznek el tõlünk. Ha ezt elfogadjuk, akkor békesség költözik a szívünkbe, de ezt a békességet naponta el kell kérnünk. Jézus ma is odaáll mellénk és megmutatja nekünk önmagát – jelentette ki Steinbach József.
Zárógondolatként a következõket mondta: „Van válság. Van az egyén életében is. Sok féle válságot átélhetünk. Ha ez a válság azért adatott és a régit azért rombolja le az Isten, hogy ezzel az újjal megajándékozzon bennünket, akkor ez a válság tõle való válság volt. Azért adatot, hogy építsen, gyógyítson, és biztos alapra helyezze az életünket.”
Cz.Cs.