Az indián nyárról ugye már mindenki halott: ez a vénasszonyok nyara, az az õszi idõszak, mikor néhány napig olyan az idõjárás, hogy ismét augusztusban érezhetjük magunkat. Ekkortájt érik be az indián banán is: egy kívülrõl zöldes-sárgás, barnás, húsát tekintve érett-sárga színû, míg ízvilágában egy kicsit a banánhoz, egy kicsit a mangóhoz, avokádóhoz hasonlító, de mindenképpen édeskés ízû és illatú trópusi gyümölcs, amely amúgy egyedülálló. Azért, mert nincs ismert kártevõje, betegsége, tehát nem kell permetezni, gyümölcse boltokban nem kapható, de rendkívül egészséges, tápláló, és azért is, mert olyan egzotikus gyümölcs, amely simán bírja a Dél-Zalában megszokott teleket, vagyis, akár Muraföldén is termeszthetõ lenne. Azaz, nemcsak lenne: már van is olyan vállalkozó kedvû kertész, aki felvette az „étlapjára”, és foglalkozni kezdett vele…

Az ismert füge, datolyaszilva és kivi szakértõ, Harcz Endre jó néhány darabot szerzett belõle Itália napfényes földjérõl, és elhatározta: sikertörténet lesz ebbõl is, mint a muraföldei fügébõl…

– Észak-Amerikából származó, egzotikus gyümölcsfajról van szó, amely alapvetõen a trópusi térségbõl származik, de ez a fajta olyannyira alkalmazkodott az idõjárási viszonyokhoz az évszázadok, évezredek során, hogy ma már a mérsékelt égövön is jól érzi magát. Hogy mást ne mondjak: míg a trópusi növények fagypont környékén tönkremennek, addig az indián banán, vagyis az annona-cserje -30 Celsius fokig állja a sarat, azaz a hideget – magyarázza Harcz Endre, az egzotikus, trópusi gyümölcsök szakavatott ismerõje. – Az észak-amerikai indián törzsek egyik kedvelt gyümölcse és eledele volt, a neve is innen származik: ott „paw-paw” –nak hívják. Az állaga, és a színe is a banánéhoz hasonlatos: egy lágy, krémes, pudingos déligyümölcsöt kell elképzelni. Az íze pedig hasonlít egy kicsit a banánra, a sárgadinnyére, az avokádóra és a mangóra: talán ezeknek a gyümölcsöknek az ízvilága az, amelyek érzékletesen adják vissza az indián banán ízérzetét.

– Hát még az illata, na, az elképesztõ – meséli a szemeit lehunyva Harcz Endre. – Egyértelmûen trópusi illatanyagokat áraszt, és olyan intenzíven, hogy elég csak egyetlen érett gyümölcsöt bevinni a lakásba, hogy negyedórán belül az egész házat ez a kellemes aroma lengje be.Az indián banán csemetéjének kicsi a helyigénye, és ami a fagytûrése mellett még fontos: nemcsak, hogy szereti, de egyenesen igényli is az árnyékot, tehát kifejezetten káros, ha a tûzõ napra ültetjük, nem olyan, mint a napfénykedvelõ füge. Takarásban, egy nagyobb fa árnyékában, házfal közelében is nagyszerûen érzi magát, tehát egy viszonylag zsúfolt kertben is könnyen helyet tudunk találni számára. Általában az ültetés utáni harmadik évben már termést hoz, akkor, ha valaki oltottat ültet. Ugyanis, ha magonccal próbálkozunk, akkor az, vagy nem hoz termést, vagy pedig sok magvas, kicsi gyümölcsöt terem, azt is sokszor egy évtized múlva, amelynek az ízvilága és az élvezeti értéke messze elmarad majd az oltott fajtától.

– Én Olaszországból szereztem be néhány éve vagy száz oltott tövet, amelyeket azóta nevelgetek. Egyébként olyan jó kapcsolatotalakítottam ki az olasz partnerrel, hogy annyi bizonyos: a jövõben is tõlük hozom majd Muraföldére a nemesített indián banánt. Ezeknek az általam gondozott, oltott, nemesített fajtáknak van egy másik elõnye is: öntermõek. Ugyanis a magoncról nevelt (magvetéssel szaporított) egyedek zsákbamacskák, mind a gyümölcsméretét, mennyiségét, minõségét, és öntermékenységét tekintve is. – hívja fela figyelmemet a fiatalember.– Az oltott fajta azonban önmagát termékenyíti meg, amelyre egy kicsit még mi is rásegíthetünk. Élõ tanúja vagyok ugyanis annak, hogy ha a kertész a virágzás idõszakában néhány tíz percet arra fordít, hogy egy ecsettel rásegítsen a beporzásra, akkor szó szerint roskadásig lesz majd a fa az ízletes és illatos gyümölccsel. Nem kell mást tenni, mint amit tesz egy méh is: a tiszta, száraz ecsettel óvatosan megkenegetni az egyik virágot, majd a másik virághoz lépve megismételni a mûveletet. Ha így teszünk, garantált lesz a siker, vagyis a bõ termés.

– Egy dolog érdemel még említést az indián banánnal kapcsolatban – szögezi le nyomatékosan Harcz Endre. – Amikor mangót esznek az emberek, sokan elfogyasztják a déligyümölcs héját is, azonban ezt a paw-paw esetében nem ajánlom: allergiás reakciókat válthat ki az arra érzékenyekbõl, így vagy hámozzuk meg, mielõtt hozzálátunk, vagy pedig vágjuk félbe, és kanalazzuk ki belõle a sárga színû, ínycsiklandó gyümölcsöt, és úgy fogyasszuk.

Dr. Papp Attila