Tóth László nagykanizsai szocialista önkormányzati képviselõnek írt levelemben kifejtettem álláspontomat a Medgyszay házban történtek elõ- és utóéletérõl! Sokan olvastak errõl cikkeket különbözõ sajtóorgánumban és az Interneten is. Számomra az volt a legmegdöbbentõbb, hogy honnan veszik az emberek a bátorságot ahhoz, hogy egy írást átírnak, majd teljes nyugalommal odaírják szerzõnek egy számukra vadidegen nevét! Gyáváknak hiába lesz egyszer demokrácia! Azoknak nem jár. Azt sem tudják, azzal, hogy gondolat- és véleményszabadság van, nem lehet visszaélni. Tessék véleményükhöz odabiggyeszteni a becses nevüket! És akkor még mindig sokan sopánkodnak, hogy nincs demokrácia! Nem is lesz, amíg meg nem tanuljuk a leckét. Nem az iskolákban, a munkahelyeken, a hivatalokban tanítják ezt, hanem a nagybetûs életben! Na de ha mi azt sem tudjuk, hogy az milyen, akkor mit akarunk?

Azt, hogy politikusaink nem tudnak érthetõen beszélni és politizálni, már megszokhattuk! Mindegy, hogy mi is történt azon a vacsorán, az a baj, hogy kitudódott és még abban sem tudtak egyezségre jutni, hogy közösen mit is mondjanak. Minden rendezvényen lehetnek és vannak is hasonló cselekmények, de amikor felelõs beosztásban levõ választott vezetõink sem tudnak példamutatóan viselkedni, az csak azt jelenti, hogy semmivel sem jobbak nálunk! De ha róluk írnak rögtön sztárügyvédekhez futnak, ahelyett, hogy kivetnék maguk közül azokat, akik nem oda valók! Nem a vacsoráról szólt a történet, hanem a viselkedésrõl. Vannak pozíciók, ahol ilyen eseteknek nem szabadna elõfordulniuk! Nekik kellene szégyenkezniük miatta és nem rögtön ügyvédekhez futkosni. A régi világban ( nem a pártállami diktatúrában ) az az ember, aki adott szavát nem tudta betartani, fõbelõtte magát, mert ezt kívánta a becsület. Hol vagyunk mi ettõl? Aki magas pozícióban ül, mindent megtehet, és a becsület részletkérdés! Persze azért, mert ezen emberek többségénél mi, gyarló kétkezi munkás és parasztemberek valójában nem is vagyunk emberek! Na, ez az egyik oka annak a mélységes erkölcsi fertõnek, amelyben mai világunk fuldoklik.
Mindegy, mi történt a vacsorán, az a baj, hogy merészelt errõl a „pórnép” beszélni! Róluk, az atyaúristenekrõl! Demokráciákban ennél sokkal kisebb „bûnökért” azonnal veszik a kalapjukat és távoznak a közéletbõl. Ez Magyarországon még nem divat, de nem is lesz az, ha az emberek nem nõnek föl a mai világ elvárásaihoz. Addig bizony csak birkák vagyunk és maradunk!
Így lett a vacsorából rasszista indíttatású cikkek gyûjteménye, amelyrõl senki nem beszélt volna, ha akkor ott néhánynak eszébe jut, hogy elmondjuk mi történt, és hogy legközelebb nem hívunk ilyen helyre viselkedni nem tudó embereket. Persze, hogy terjed a pletyka, hisz azóta eltelt három hét! És akik csöndben vannak, azoknak ugye vaj van a füle mögött. Tisztelt politikus urak! Nem kellene szóba elegyedni mondjuk a választópolgárokkal is néhanapján? Megadni a választópolgároknak is az emberi szó tisztességét? Amíg ez nem történik meg, minden vacsora magában hordozza az újabb konfliktus veszélyét. De a névtelenül íróknak is járna a büntetés, mert õk sokkal nagyobb kárt okoznak. Õk azok, akik biztosan azért írnak, mert õket kifelejtették a vacsorameghívottak népes táborából!
Nem az újságírók a bûnösök! Ha õk nem írnának, még ennél is vadabb világ lenne! Pedig a mostanira sem sokan lehetünk büszkék!
Vizvári József

***

Okkal, vagy ok nélkül forr a levegõ Vizvári József körül. Egy állítólag általa írott e-mail jóval túllépte városunk határait. Erre hivatkozva elsõként a Magyar Nemzet Online közölt cikket „Fejelt, vagy csak “kakaskodott” a szocialista romaügyi megbízott?” címmel, amelyet lapunkban is olvashattak. A lavina elért számos írott és internetes sajtót. Az említett szerzõ egy hozzánk szkennelt formában eljuttatott dokumentum szerint becsületsértés és rágalmazás miatt január 14-én feljelentést tett a Nagykanizsai Rendõrkapitányságon. – a Szerk.