Nagykanizsán és környékén a legtöbb háza Németh Bernadettnek van – igaz, most még csak papíron, de azok az épületek, amelyeket a szabadidejében rajzol, az elsõ ceruzavonástól az utolsóig az övéi. A látványtervek nem csak vonalak és méretarányok összessége: mindegyikbõl Bernadett álomotthona köszön vissza.

A Kanizsai Dorottya Kórházban szeptember elején megnyílt kiállításon, amely az egészségügyi dolgozók alkotásaiból, gyûjteményeibõl adott ízelítõt, az egyik tablóra – a fotók, a portrék és a természetrajzok mellett – látványtervek is kerültek.

A húszas évei elején járó Németh Bernadett különleges hobbija még gyerekkorában kezdõdött: mûvészeti iskolába járt, ahol az emelt számú rajzórákon sok más mellett épületeket is tervezett az osztály. Meglepõ módon, a tanulók nem riadtak meg a kihívástól, ami a geometriai ismeretek mellett elsõsorban jó térlátást igényelt. Bernadett különösen élvezte és várta is ezeket a feladatokat – neki már akkoriban is az egyik, lakáskultúrával foglalkozó magazin volt a kedvenc olvasmánya.

– Amióta dolgozom, nem nagyon van idõm épületek tervezésére, de iskolásként a szüneteim nagy része ezzel telt. Mindig is szerettem nézegetni az ilyen témájú újságokat, közben pedig óhatatlan, hogy az ember ne képzelje el, milyen lenne az õ álmai otthona? Innen is jött az ötlet: ha úgyis csak egy álom, akkor legalább megrajzolom magamnak. Ebben nagy segítséget jelentettek a rajzórán tanultak.

A téma iránti érdeklõdése ellenére Bernadettet nem foglalkoztatta az építész pálya, de egy idõben gondolkodott azon, hogy lakberendezõ lesz. Az élet aztán másfelé sodorta, szenvedélyérõl azonban nem mondott le: nemrég költözködött, így most minden lehetõség adott ahhoz, hogy kiélje az ilyen jellegû kreativitását.

– Az asztalosunkat már a közös munka elején mindenféle tervvel elhalmoztam, de nem vette zokon – örült, hogy végre nemcsak a saját vázlataira kell támaszkodnia, hanem egészen konkrét elképzelések szerint dolgozhat – meséli nevetve. – Persze, mivel nem újonnan épült házba költöztem, ezért bizonyos értelemben meg van kötve a kezem az épület adottságai miatt, de végeredményben ez is egy kihívás.

S hogy milyen is egy hobbi-látványtervezõ álomotthona? Nos, ami azt illeti, több is van neki belõle, de a közös jellemzõk alapján elmondható, hogy Bernadett a modern irányzatokért rajong.

– A magas tetõket például nem szeretem, de ennek igazából praktikus okai is vannak: a látványterveken elég nehéz megrajzolni õket, fõleg az én házaim esetében, ahol az egyes lakrészek majdhogynem önálló elemként kapcsolódnak egymáshoz. Szóval, a lapos tetõk híve vagyok, és a sok-sok ablaké, hogy minél több fény jusson a helyiségekbe. Szintén külsõ sajátosság a téglaburkolat, az ilyen típusú díszítõelem szinte egyik épületrõl sem hiányzik, szerintem nagyon feldobja egy ház kinézetét.

Bernadett általában egy ültõ helyében, néhány óra alatt elkészül egy tervvel. Az ihletet a magazinokból vagy az életbõl meríti, aztán ceruzát ragad: akkor még fogalma sincs, hány emeletnél köt ki, lesz-e beltéri medence a lakásban, vagy épp mélygarázs.

– Rendszeresen buszozom, és sokakkal ellentétben én általában nem a telefonomat nyomogatom utazás közben, hanem azokat a házakat figyelem, amik mellett elhaladunk. Az új építésûeknél mindig felcsillan a szemem – hátha egyszer nekem is lesz egy. Persze, ilyenkor azt is alaposan megnézem, milyen az épület környezete, hiszen az is rengeteget hozzátesz egy otthon atmoszférájához.

A lány néha tovább is megy a tervezgetésben, és alaprajzot fabrikál, hogy minden szobának és berendezésnek meglegyen a pontos szerepe. Arra a felvetésre, hogy az álomotthonba saját alkotókuckónak is szorítana-e helyet, mosolyogva felel: ha a munka mellett marad idõ a tervezgetésre, mi sem természetesebb.

Nemes Dóra

Németh Bernadett: A lapos tetõk híve vagyok, és a sok-sok ablaké, hogy minél több fény jusson a helyiségekbe (Fotók: Gergely Szilárd)

Álomotthon luxuskivitelben. Egy házterv a sok közül.