Nevetve mesélte háziorvosom, micsoda vizsgát tettek foglalkozás-egészségügybõl az asszisztensei. Meg kellett tanulniuk a növényvédõ szer meghatározását. Ebben a hoszszú mondatban megütötte szemét egy szó: gyéríti. Igen, bevallja, nem irtja, csak gyéríti a kártevõt. Ez is valami. Ez a történet jutott eszembe, mikor a legutóbbi hetek eseményeit figyeltem. Adott egy párt, amelyrõl évtizedek óta tudjuk, hogy hazudós (finoman szólva). Egy jobb sorsra érdemes balatoni község óta pedig errõl már papírja is van. S lám, újabb rágalom-hadjáratot kezdett vetélytársa ellen. Amely, mint beszélgetõ társam nehezményezi, már megint magyarázkodni kénytelen. Hiába, nehéz a hazugságot cáfolni, mert a közönségben csak az marad meg, hogy „volt valami kabátlopási ügye”... Csakhogy nem mindegy, hogy õ lopta-e a kabátot, vagy az övét lopták el... Mit mondjak erre? Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. – fogalmazták meg már elõdeink. Meg: a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ám beszélgetõpartnerem szerint a mai ember butább, mint az, akinek korában ezek a közmondások születtek. Bizonyíték erre a sok szélhámos házaló is, mindig akad balek vásárló. Valóban, a bûnözõk mindig lépéselõnyben vannak – mondom – , de hallottunk-e olyat, hogy emiatt a rendõrök megadnák magukat? Vagy az írás elején idézett hasonlattal szólva: bár újabb és újabb változattal támad a kártevõ, föladja-e a kertész? Ha kiirtani nem is tudja, legalább gyéríti. A hazugsággal sincs másképp.
Papp János

***
Bár több oldalról is jegyzetírónk elhallgattatására próbálták rávenni szerkesztõségünket, olvasóink megnyugtatására közöljük: a jegyzet elmaradásának oka nem a cenzúra, hanem a tetemes anyagtorlódás volt. Kedves Olvasóink Satuban címmel találhatják meg az elõzõ jegyzetet lapunk internetes változatában, a www.kanizsaujsag.hu oldalon.