Zalai tanítónõ jeligével szólt hozzá egy egerszegi olvasó az Éljünk magunknak? sajtóvitához: Az emberi butaság szerintem a legfõbb bûn. Az „Egy férfi gépkocsivezetõnek” melegen ajánlom: olvassa el az általános iskola 2. osztályos olvasókönyvének A három kenyér c. olvasmányát. Tartalma: Pista bácsi naponta három kenyeret vesz. Egy az övék, egyet kölcsönadnak (ez a gyerekeiké), eggyel adósságukat törlesztik (ez a szüleiké).

A könyvvé összegyûjtött hozzászólásokat a nepesedes.hu oldalon találtam, a fenti mesét bizonyára sokan ismerik. Ezelõtt 40(!) évvel élénk érdeklõdést váltott ki a Nõk Lapja hasábjain ez az össztársadalmi párbeszéd. Még nem volt internet, ezért újságban folyt az eszmecsere. A gond: kevés gyerek születik, már 1970-ben látható volt. Akkor kezdõdött mai nyomorúságunk! A pár hete elhunyt Fekete Gyula érdeme, hogy fölébresztette a felelõsségérzetet. A döntéshozók mégsem tettek meg mindent. Ellenkezõleg! Olyan lakótelepek nõttek ki a földbõl, ahol a másfél szoba se a gyermekvállalást, se a nemzedékek együttélését nem segítette. Amikor az elsõ polgári kormány családi adókedvezményt, a lakáscélú hitelekre állami kamattámogatást adott, mérhetõen megnõtt a születések száma. Egy kis rábaközi faluban millenniumi baba-fasort ültettek. Ahány gyerek született, annyi fa, melyeket a családok is gondoztak ezután. Ám kettétörte mindezt a 2002-es kormányváltás, visszajöttek a szocialisták. Pedig egy gyermeket nem négy vagy nyolc évre vállalunk. A kedvezményes kamatozású helyett maradt a deviza alapú hitel… Megszûntették az adókedvezményt, majd megkurtították a gyest és a gyedet. A munkában töltött évek hosszától tették függõvé. S a táppénz is kevesebb, pedig nem egy kismama már nem dolgozhat szülés elõtt, babája egészsége érdekében. És ezekben a hetekben éppen a kevés gyermek születéséért felelõs MSZP-nek van képe a nyugdíjasokat a Fidesztõl félteni? Szembefordítani idõsebbeket és fiatalokat? A hatalomért semmi se drága?
Papp János