A fenti címmel tartotta meg kampánynyitó fórumát Bogár Ferenc mszdp-s önkormányzati képviselõ, országgyûlési képviselõjelölt a Honvéd kaszinóban szerdán délután. A képviselõ beszélt a szociáldemokrácia jelenlegi helyzetérõl (gondolatatait alább olvashatják), majd bemutatkozott a megjelenteknek.

A 20. században jelentõs társadalmi változások valósultak meg, a gazdasági fejlõdésnek köszönhetõen kialakult a jóléti állam, s megindult a globalizáció. A munkásosztály mára már nem a vas- és acélmunkásokat jelenti, hanem a számítógép elõtt ülõ embereket. A Kádár- korszakban a társadalom egyharmada volt nehéz helyzetben, de a magyarság 1100 éves történelme során akkor érte el elõször a viszonylagos jólétet. Az élet, igaz az akkori korlátok és lehetõségek között, de kiszámítható és tervezhetõ volt, az emberek biztonságban érezték magukat. Ez az érzés 1990 után megváltozott. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, megszûnt az emberek létbiztonsága, biztonságérzete. Ennek a feszítõ ellentmondásnak a feloldására az elmúlt 20 évben Magyarországon eddig egyetlen hatalomra jutott párt sem volt képes.

A mai modern demokráciákban – így hazánkban is, – a jobb és baloldalon egyaránt egyeduralomra törekvõ tömegpártok vannak, amelyek minden réteget meg akarnak nyerni „alul” is, „fölül” is. Csakhogy így elvész a baloldaliság értelme. Vegyük Magyarországot: itt melyik tömegpárt küzd a szegények felemeléséért? Szerintem igazából egyik sem. A szavak szintjén, érdekes módon talán még leginkább a Fidesz, hiszen retorikájukban még õk a legbaloldaliabbak. Az MSZP szólamok szintjén igen, de kormányzati tetteiben már kevésbé. Úgy érzem a magát a baloldal vezetõ erejének definiáló MSZP mára csak a nevében õrizte meg a szocialistát, hogy ezzel is megtartsa a Kádár-rendszerhez hû nyugdíjas szavazóit. Az MSZP azonban már nem baloldali. Szavakban lehet, de tetteiben a multik, a milliárdosok, a nagytõke érdekeit képviseli, konzervatív, neoliberális gazdaságpolitikát folytat. Nincs hagyományos értelemben vett világnézete, napjainkra hatalompártivá vált.
A 2010-es parlamenti választásokon a szavazók kegyeiért versenyt futó pártok közül egyik sem mondja ki nyíltan, hogy õ a társadalmi egyenlõtlenségben hisz. Ezt látszólag mindenki elítéli, bár úgy tûnik egyre többen gondolják azt: az elesettek, a rászorulók megérdemlik a sorsukat, maguknak köszönhetik a helyzetüket. Tudjuk, hogy nõ a szegényekkel szembeni ellenszenv. Jó lenne elhinni, hogy ez a nézet mielõbb megváltozik, de a közeljövõben nem látok erre sok esélyt. A szabadság, testvériség, egyenlõség eszméje a legtöbb párt számára már csupán csak passzé, amely jelszónak nagyon szép, de valójában nem érdekli õket. A pártok jól tudják, hogy az átlagember számára két dolog fontos: a biztonság, és az ehhez szükséges anyagiak. Individualista korban élünk, mindenki elsõsorban a maga boldogulásáért hajt. Ezért erre játszanak rá, ha kell nemtelen eszközökkel is, és sajnos úgy néz ki számításaik bejönnek. És sokan ehhez még szép jelszavakat is találnak, amelyekkel megnyugtathatják a lelkiismeretüket.
A „Munkát, kenyeret” követelõ régi munkásmozgalmi jelszó napjainkra ismét aktuálissá vált. Korunk kihívásaira azonban a 21. század követelményeinek megfelelõ választ kell adnunk. Ehhez olyan új megújító baloldali szellemi mozgalomra van szükség, amely nem nacionalista, amely küzd a rasszizmus és antiszemitizmus ellen, és választ ad a globalizáció kihívásaira. Ezt a munkát azonban csak a baloldal erõit összefogva, közösen tudjuk elvégezni. Ebben a munkamegosztásban kell megtalálnunk helyünket a baloldali értelmiség, a szocialisták, és a munkáspártiak mellett nekünk szociáldemokratáknak is.
Szociáldemokrataként elfogadjuk a kapitalista rendszert, és a demokratikus államstruktúrákat. A szocializmus eszméi közül az állam által garantált jóléti ellátórendszerek fejlesztését, a szolidaritást, az egyenlõtlenségek csökkentését, az esélyteremtõ állam kialakítását helyezzük elõtérbe. Egyetértünk azzal, hogy a gazdasági növekedés a jólét szükséges feltétele, ezért támogatjuk a piacgazdaság fejlõdését, és annak szükséges reformját. Nemet mondunk azonban a szociális szempontokat, az emberi értékeket, a szolidaritást hátérbe szorító, az önérdeknek alárendelt piaci társadalomra. Változatlanul képviseljük a munkások, a bérbõl-fizetésbõl élõk, a középrétegek, és a védelemre szorulók érdekeit.
A megélhetés, és a napi boldogulás feltételeinek megteremtésén túl úgy érezzük, hogy a munka világán kívüli jogtalanságok, kiszolgáltatottságok megszüntetésében is sok tennivalója van a szociáldemokráciának. A fogyasztói társadalom velejárójaként napjainkra olyan jogtalanságok, indokolatlan kiváltságok és kiszolgáltatottságok ütötték fel a fejüket, amely problémákkal nem foglalkoztunk eddig súlyának megfelelõen, így nincs is megnyugtató válaszunk erre a sokakat érintõ problémára. Elfogadhatatlan számunkra, hogy a kisember banki ügyfélként, a hivatalok bürokráciájában, a korrupciós ügyletekben, vagy vásárlóként csak kiszolgáltatott, senyvedõ ügyfél lehessen. Egyenrangú féllé kell válnia, és ehhez biztosítanunk kell a jogait.
A biztonság és a szabadság a 20. századi szociáldemokrácia két nagy vívmánya, de ezeken a területeken is megoldásra váró problémák vannak. Tudomásul kell vennünk, hogy a fejlõdés nem tartható fenn magától, tenni is kell érte. Tudjuk, hogy korrekciót, modellváltást kell végrehajtani a piacgazdaságban. Korrekció címén nem akarhatunk azonban rendszerváltást, vagy a rendszer visszaváltoztatását, egyfajta új rend, mûködésváltás kell. A sikeresnek számító jóléti állam megteremtése és Tony Blair fémjelezte harmadik utas változtatások után egy negyedik utat kell keresnünk, ez ma a szociáldemokrácia igazi feladata.
A privatizáció Magyarországon napjainkra lényegében már lezártnak tekinthetõ, így ebbõl újabb erõforrásokat nem lehet már a gazdaságba pumpálni, a magyar ember munkájának kell a továbbiakban a fejlõdés motorjának lenni. Napjainkban azonban tragikusan alulfoglalkoztatott a magyar társadalom, leértékelõdött a szaktudás, oktatási rendszerünk torzzá vált. Nem valósult meg a szociálisan nehéz helyzetbe került rétegek felemelkedése. Ezért van szükség új oktatáspolitikára, egészségügyre, a mobilitás elõsegítésére, melyek megteremtése az eddigiektõl gyökeresen eltérõ, új politikát követel a szociáldemokráciától.
A szociáldemokrata mozgalom értelme és célja olyan társadalmi-gazdasági környezet létrehozása, amely a nõk és férfiak, idõsek, és fiatalok számára egyaránt megteremti a létbiztonság, az önmagukról és hozzátartozóikról való gondoskodás, a tartalmas, harmonikus családi élet feltételeit.
Mi, szociáldemokraták a jóléti állam helyébe a jóléti társadalom célkitûzését állítottuk. Ehhez azonban olyan fejlõdési utat kell végigjárnunk, melynek megvalósulásához a civil társadalom alkotó szerepvállalásának kiteljesedésére és az állam mûködési jellegének megváltozása szükséges.

Nagykanizsa. 2010. február 17.

Bogár Ferenc
MSZDP nagykanizsai képviselõ jelöltje