SAJTÓKÖZLEMÉNY 2010. március 2.

Tisztelt Kanizsai Polgártársaim!

"Kötelességemnek érzem, hogy a múlt csütörtökön elfogadott költségvetéssel, pontosabban a beterjesztett tervezet cinikus, megfontolatlan, és káros módon – a FIDESZ-SZDSZ koalíció által - történõ módosításával kapcsolatban a tágabb közvéleménnyel is ismertessem a várható hatásokat, illetve tisztázzuk a felelõsség kérdését is. Nagykanizsa város az irányításom alatt lépett az elodázhatatlan pénzügyi konszolidáció útjára. Ezzel párhuzamosan, dacára a gazdasági válságnak, a város pénzügyi helyzetét sikerült stabilizálnom. Az elmúlt húsz évben is egyedülálló módon a márciusi adóbevételek beérkezéséig egyetlen forint folyószámla hitelt sem kellett felvennünk úgy, hogy a havi béreket és a segélyeket is kifizettük. Mivel várhatóan az utóbbi évekhez hasonlóan idén is sikerül a kötelezõen tervezetthez képest leszorítani a mûködési deficitet, kimondhatjuk, hogy ez a stabilitás hosszú távon is fenntartható. Ennek köszönhetõen jónéhány várostól eltérõen biztosítani tudjuk a nagyberuházások önrészét is. Ám aki figyelemmel követte a közgyûlést, brutális, átgondolatlan, értelmetlen megszorítások tanúja lehetett. Mert egy pillanatig se legyen kétségünk, a felelõs, jövõorientált gazdálkodás, és az esztelen, még az érintett gazdasági társaságokkal sem egyeztetett – egyöntetûen 10 %-os - megszorítások közt ég és föld a különbség.

A Cseresnyés Péter által dróton rángatott, a költségvetési vitában az érvelés helyett tevékenységét csak a gombnyomogatásban kiélõ "Fidesz-frakció" és a Röst Jánossal fémjelzett SZDSZ olyan drasztikus megszorításokat eszközölt, melyeknek számos, a közvélemény által konszenzussal támogatott fejlesztés is áldozatul eshet. Ám ami ennél is aggasztóbb, az a város mûködtetésébõl oroszlánrészt vállaló gazdasági társaságok forrásainak brutális megkurtítása volt. Ezeket a non-profit társaságokat jelenlegi formájukban anno a szerkezetváltás igényével hívtam életre, és - ehhez aligha férhet kétség - beváltották a hozzájuk fûzött reményeket, gazdaságilag hatékonyan, és a rendelkezésekre álló forrásokhoz mérten eredményesen is látták, látják el a rábízott feladatokat. Az egészségügyi ellátás ás az oktatás után ezen társaságoknak van a legtöbb kapcsolódási pontja a polgárokhoz, feladataikat napestig lehetne sorolni. Például az önkormányzati lakások karbantartása, út- és járdaburkolat-javítások (kátyúzás), hóeltakarítás, terek és parkok gondozása, közúti lámpák üzemeltetése, az Ipari Park mûködtetése, közmunkaprogram, stb.
A drasztikus megszorítások következtében mindezt veszélybe sodorták, ami nemcsak jogilag teremt furcsa helyzetet, hisz a cégek üzleti terve korábban már törvényesen elfogadásra került (melyet a megnyírbált költségvetéssel értelemszerûen nem lehet tartani), de közvetve minden kanizsai ember jogos érdeke szenvedett csorbát.

Hogy ezeket a megszorításokat mi indokolta, ha az anyagi helyzet nem tette szükségessé? Ennek egyetlen magyarázata lehet, melyet alátámasztani látszik az a tény is, hogy a megszorító csomagról egyben, annak részleteinek ismertetése nélkül, a közvélemény elõl elrejtve kívántak szavaztatni az ötletgazdák. Ez pedig az, hogy Cseresnyés és Röst képviselõk a politikában koránt sem szokatlan, de számomra elfogadhatatlan “minél rosszabb a városnak, annál jobb nekik” elvet vallják. Ezzel nem csak a város fejlõdésének elsõszámú kerékkötõi õk, de már a mûködését is veszélyeztetik, ha vélt politikai érdekeik úgy diktálják... Azt képzelik, hogy mivel a választók többsége nem ér rá utánajárni a döntéseknek, csak az elmaradt fejlesztésekkel és mûködési zavarokkal szembesülnek majd, azokért kézenfekvõen a polgármestert teszik – tehetik felelõssé. Ki kell ábrándítanom õket, kilóg a lóláb! Persze ez nem maradhat így, én sem elégedhetek meg annyival, hogy a nyilvánosság elé tárom a történteket, hisz ettõl a probléma még nem nyer megoldást. De azt bizton megígérhetem, hogy még idõben, októberben, az új összetételû közgyûlés számára elsõként fogom javasolni, hogy rendezzük az áldatlan állapotokat. A gazdasági társaságok pedig addig is mûködjenek az elfogadott üzleti terv szerint, és akkor talán a város lakossága sem szenvedi kárát néhány felelõtlen képviselõ frakciófegyelmének. Mert a városnak mûködnie kell, méghozzá jól!"
Marton István