Nem bírtam idegileg elviselni azt a sok valótlanságot, amelyet véleményként válaszolt a Kanizsa Újságban a gudlinne.hu-nak. Azért nem kellene teljesen hülyének nézni bennünket. Azt próbálja megmagyarázni, amit a bõrünkön tapasztalunk. Én az ön helyében mélyen hallgatnék és visszavonulnék a közéletbõl.

Én 72 éves vagyok, de ilyen elviselhetetlen országban még nem éltem, de õseim sem. Pedig megéltünk több háborút és kizsákmányolást. Most mivel próbálja magyarázni ezt a borzalmas helyzetünket? Azt pedig kikérjük magunknak, hogy nem ismerjük a matematikát. Ez egy gusztustalan gesztus volt öntõl.

Akkor most térjünk rá az elmúlt húsz évre. A magyar népet és országot szétlopták, kiárusították. Nézzünk vissza kisvárosunkra, Nagykanizsára. Az összes gyárat lerombolták, eladták, semmink sincs. Lett belõle egy halott város. Mirõl beszélünk? Azt rombolták le, azt adták el, ami nem volt soha az önöké. Mi építettük fel ezt a várost, és ezt az országot, az én korosztályom. Milyen jogon rendezkednek felettünk és nélkülünk? Egyáltalán végiggondolta már, hogy azok az emberek, akik ezekben a gyárakban dolgoztak, most hol vannak? Mibõl élnek? De ugye ez most kit érdekel. Az a fontos, hogy az önök zsebe tele legyen. Milliárdokon röhögve osztozkodnak, mi meg belefagyunk a lakásunkba, éhezünk és nem tudjuk kiváltani a gyógyszereinket. 30-40 év munkaviszony után így élünk a 21. században. Ezután önök még ki mernek állni a nép elé, meg mernek szólalni, nincs szégyenérzetük, merik magukat emberfajnak nevezni. Most azért harcolnak újból, hogy ott ne kelljen hagyni a zsíros fazekat. A városukért, munkahelyekért semmit tesznek. Az egész ország röhög azon, ahogy a koncon veszekednek.
Munkahelyeket teremtsenek! Ez volna a dolguk! Nagykanizsának nem sétálóutcákra, szobrokra, plázákra, hanem pénzkereseti lehetõségre lenne szüksége. És ön még mer arról írni, hogy emelkedett az életszínvonal. Naponta mérgeznek bennünket különbözõ ócska élelmiszerekkel, hát így élünk most. Én az ajánlanám, menjenek el az ilyen vezetõk, amilyen messze csak lehet, mindegy milyen párthoz tartoznak.
Horváth Lászlóné, nyugdíjas