Bár a szocialisták decemberben még azzal a céllal rendezték a Fejtõ-konferenciát, hogy antikommunizmust is tanuljanak, azonban lendületük hamar kifulladt. Lehet ebben szerepe annak is: nem a legalkalmasabb személyt választották tanítómesterükül? Mint a Márai kiállítás kapcsán közismertté vált: Fejtõ Ferenc 1949-ben írott tanulmányában mártírnak és hõsnek nevezi azt a Rajk Lászlót, aki belügyminiszterként a Cseka módszereit hazánkban bevezette. És egy szava sincs arra, ugyanõ mennyi ártatlan embert hurcolt börtönbe vagy bitóra. Mindenesetre a szocialisták városi elnöke viccelõdött a kommunista/bolsevik kifejezéssel, az önkormányzat 56-os emlékkerti koszorúzási ünnepségérõl pedig látványosan távolmaradtak. Nem meglepõ ezek után, ha ismeretlen személy – a térfigyelõ kamera szeme láttára – megrongálja a Vasemberház homlokzatán elhelyezett 56-os emléktáblát. Azt, amely azokra emlékezik, akik ledöntötték a megszálló szovjet hadsereg dicsõítésére emelt szobrot.

Minderre nehéz más magyarázatot találni: támogatottságuk csökkenését észlelve úgy döntöttek a kanizsai szocialisták – irodájukban függõ Nagy Imre kép ide vagy oda – mozgósítják a Szoc. Hazáért kitüntetettjeit. (Fiatalabbaknak: a november 4. utáni megtorlásban érdemeket szerzett pufajkások plecsnijérõl van szó.) Minden szavazat számít a mentelmi jogért! – kapták az ukázt felülrõl is. Akkor meg miért finnyáskodnánk, tegyünk néhány gesztust nekik!
Persze, miért ne nyúlnának vissza akkor korábbra is? Tanuljunk Rákosi elvtárstól! Hogy is volt az a szalámizás? Megbontani a jobboldal egységét, mesterséges módon, küldött emberekkel akár? Jó ötlet! Csak úgy akadályozhatjuk meg a Fidesz kétharmadát, ha a jobboldalról elõzünk. Meg akkor már indítsunk néhány kis pártot is! Hogy az öt százalékot nem érik el? Nem baj, a lényeg, ami szavazatot elvonnak a szocialistákkal elégedetlen erõktõl, a lehetséges kormánypárt rovására. Jelentkezzen be õszre néhány „független” civilszervezet is? Kitûnõ! Mindig akad sértõdött ember, akinek saját maga fontosabb, mint a hazája…
P.J.