(Olvasói levél)

Azt gondolom, és remélem ezzel nem vagyok egyedül, hogy nem csak képviselõk, de minden magyar állampolgár elmondhatja a véleményét az ország, illetve ahol él, annak a településnek az önkormányzati tevékenységérõl.

Szeretném leszögezni, nem voltam az állampárt tagja, sem szimpatizánsa, mint ahogy ma sem vagyok egyik politikai tömörülésnek sem. Bár koromból eredõen beléphettem volna a kommunista pártba, vagy az MSZMP-be, de erkölcsi és politikai hovatartozásom nem engedte meg, hogy olyan pártnak legyek a tagja, amely minden gazdasági realitást nélkülözõ hazug és hamis politikai ideológiára épülve megfertõzött embert, fát, legelõt, állatot egyaránt. Olyan légkört teremtve, amelyben apa feljelentette a fiát, vagy éppen fordítva, hogy nem spontán gazdasági-társadalmi törvényeknek megfelelõ ideológia alapján próbált érvényesülni, hanem utópisztikus elveihez akarta idomítani az emberiséget. Megakadályozta a szabad véleménynyilvánítást, s az alkotó szellemet palackba zárta. A tömegtájékoztatás felügyeletével még az önkontrolltól is megfosztotta magát, hibát, hibára halmozott, pedig sajtószabadság nélkül semmilyen szabadság se létezhet, mert belebetegszik az egész társadalom. E gazdasági és erkölcsi fertõ többet ártott az országnak, a nemzetnek, mint egy harmadik világháború.

A küszöbön álló hetven évem alatt, nyitott szemmel és füllel láttam illetve hallottam, tehát számomra a demagógia: „a tömegek tudatos félrevezetése hazug ígérgetésekkel és az érzelmek felelõtlen szításával” nem eladható.

Szeretném elmondani személyes véleményemet, mert a Kanizsa Újság hasábjain szinte hetente lehet találkozni a jelen önkormányzatának ellenzéki „prominens” politikusainak kritikáival. Sajnos, azok közelebb állnak, sõt meg is haladják a fent említett demagógiát, mint a tényszerû és helyén való kritikát. Megfeledkezve a valós tényrõl, a tizenhat éves városvezetésükrõl, mely valóban hasonlít az általuk említett szóhoz, az ötletbörzéhez, közel húsz évre eladósítva Nagykanizsa városát. Olyan hatalmas adósságot hagyva az utánuk jövõknek, amely már szinte kezelhetetlen. Rájuk jellemzõ módon a „legjobb védekezés a támadás” elvét használva megkísérlik a tömeget befolyásolni a jelen önkormányzat és személy szerint a polgármester alkalmatlanságáról, elterelve a figyelmet a maguk tevékenységérõl.

A tizenhat év alatti impotens tevékenységük, melyben városunk teljesen leépült, a korábban rentábilisnak mondott vállalatok, Sörgyár, Cola, Bútorgyár, DKG (melyek jelentõs munkaerõvel rendelkeztek, megoldva a város ilyen irányú gondjait), az elmúlt tizenhat év folyamán az MSZP-SZDSZ városvezetés alatt „szakmai hozzáértésükkel, gazdasági programjaikkal” megszûntek, vagy csak kis mértékben üzemelnek. Ez volt az a „perspektíva” távlati kilátás a jövõre nézve, melyre oly büszke lehet a jelenlegi ellenzék, és benne a „legnagyobb létszámú” SZDSZ-nek nevezett frakció, amely folyamatosan renitenskedik: ellenszegülõ, engedetlen, makacskodó magatartást tanúsít.

Miután az adatvédelmi biztos szerint közérdekû adatokról lévén szó, ami annyit jelent, hogy minden magyar állampolgárnak joga van tudni, hova, mire is költötték a közpénzt, ezért kérdezem a jelenlegi önkormányzat vezetését: volt-e az átadásnál, átvételnél vagyonleltár? Mibõl tevõdik össze városunk adóssága? Hol van az az összeg, amely befolyt az eladott értékek után? Van-e, ha nincs, lesz-e az elmúlt idõszaknak átvilágítása? Ezek kapjanak nyilvánosságot, nem csak azért mert érdekel, de jogom is van a tájékozódáshoz. Legyen világos a lakosság elõtt az elmúlt idõszak! Így kiderülhet van-e erkölcsi és politikai alapja azoknak, akik megmaradásunkat veszélyeztetik, melyet nem bízhatunk a véletlenre. Azokra, akiknek alapelvük: minél gyorsabban, minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik! Céljuk: Magyarország teljes legyengítése, privatizálása! Nyelvük: a gyalázkodás, sértegetés! Jelszavuk: szeresd a mást, mindent, ami nem magyar!

Remélve a tisztánlátás meggyõzi azokat a kétkedõket, akik az agymosás következtében tudatzavarban szenvednek, se megfelelõ történelmi, se elfogadható nemzettudatuk nincs, de még önsorsával összefüggõ jövõtudatuk és veszélytudatok sem. Pedig keresztény értékek és erkölcsi normák nélkül, önfegyelem hiányában a liberalizmus anarchiába, majd újabb zsarnokságba torkollik. A demokrácia lényege a rend és szabadság, valamint a jogok és kötelességek egyensúlya. Nélküle nem lehet új gazdaságot és társadalmat építeni. Enélkül mindent elönt a szenny és káosz, gyõz a dekadencia, a hanyatlás, a középszer és a politikai szélhámosság.

Mert hit és erkölcs nélkül olyan a nemzet, mint maga az ember, lélek nélkül.

S végezetül kérdezem, hol a lóvé, magyar testvér?

Tisztelettel:
Szalai Ferenc