A Nagykanizsa történelmében jelentõs szerepet betöltõ Guttmann-család históriáját és munkásságát bemutató tanulmányt ír dr. Károlyi Attila ügyvéd, önkormányzati képviselõ és lelkes helytörténész, akinek elõzõ, a város polgármestereit bemutató könyve nagy vihart kavart. Egy másik munkájában – valószínûleg még a Guttmann-család életét bemutató kötet elõtt – Kanizsa történetét olvashatóbb, kicsit bulvárosabb formában szeretné elsõsorban a tanuló ifjúság elé tárni. Mindkét kiadvány megjelenése egy éven belül várható.

– Több évnyi kutatómunka után óhatatlanul felhalmozódnak olyan ismeretek, amelyek szinte kényszerítõ erõvel hatnak azok birtokosára, hogy a köz elé lépjen velük – mondta dr. Károlyi Attila. – Így van ez jelen esetben is, a Guttmann-család, illetve Kanizsa történetének kutatása során most jutottam el arra a pontra, ahol úgy érzem, érdemes visszatekinteni, s a megszerzett ismeretanyagot tovább adni a história iránt érdeklõdõknek. Heraldikai és genealógiai kutatásaim során véletlenül botlottam a Guttmann-család történetébe. A Guttmannok a XIX.-XX. század fordulóján a család alapítójának tekinthetõ Guttmann Henrik révén kanizsai kereskedõ családként szereztek nemesi címet, méghozzá Gelsei és Beliscsei elõnévvel – ez utóbbi ma Horvátországban található település. Ekkor ugyanis már nem Kanizsán élt a család, itteni gazdasági-üzleti kapcsolataikat felszámolták, s Beliscse térségére koncentráltak, hiszen elsõsorban fakitermeléssel és fûrészáru-kereskedelemmel foglalkoztak, s arrafelé bõségesen volt alapanyag. A pragerhofi vasútvonalhoz õk szállították a talpfákat, továbbá fából vonta ki a bõr megmunkálásához szükséges cserzõanyagot. A Gelsei-Guttmannok messze földön nevezetesek voltak az általuk gyártott cserzõanyagról. Érdekesség, hogy a párizsi világkiállításon is megjelentek egy nagy, a tevékenységüket szimbolizáló hordóval. A család bárói címet kapott, s csupán azért nem lehettek grófok, mert Ferenc József idejében zsidó származású emberek nem kaphattak grófi címet, csak báróit. Kutatásaim során a kezembe került a Guttmann-család egyik tagjának börtönnaplója is, amelyben értékes adatokat találtam a család genealógiájáról, azaz eredetérõl, valamint kanizsai munkásságáról.

– Utóbbiról mit lehet tudni?

– Nevükhöz fûzõdik például a Takarékpénztár, a Király Serfõzde és a Tiszti Kaszinó megépítése. Azonban nem csak gazdagságukról voltak híresek, hanem emberbaráti cselekedeteikrõl is, ingyenkonyhákat mûködtettek és támogatták a szegény, elesett embereket. A Guttmann-család tagjai példaként szolgálhatnak a ma milliárdosainak, akik csak megsarcolják a szegényeket, ám az így megszerzett vagyonból semmit nem adnak vissza nekik. A kapitalizmus akkoriban még úgy mûködött, hogy valamekkora összeget vissza is jutattak a szegény sorsúaknak. Az akkori erkölcs még ezt diktálta – sajnos, mára az erkölcs teljesen kiveszett a társadalom egészébõl. Ez is motivált, amikor arra gondoltam, hogy közkinccsé teszem a Guttmann-család történetét. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ezek a gazdag emberek jelentõs részt vállaltak a közfeladatokból, a város kötelezõen ellátandó feladataiból. Ez ma, sajnos, nem így mûködik, Nagykanizsa jelentõs gazdasági-pénzügyi potentátjai úgy gondolják, hogy mindent letudnak az adójuk befizetésével. Ez szomorú!

– Mikorra várható a könyv megjelenése?

– Szeretném, ha jövõ karácsonyra elkészülne a tanulmányom, amellyel párhuzamosan dolgozok Kanizsa történetén is, melyben neves lokálpatrióták, például Halis István, Barbalics Lajos, Bátorfi Lajos, Balogh János és Horváth Gyula helytörténeti írásait gyûjtöm egybe, s közérthetõ formában, kicsit bulvárosan tárom az olvasók elé. Elsõsorban a ma fiataljaira, általános és középiskolásokra számítok, akik felnõttként ennek a városnak a polgárságát, illetve politikusi gárdáját adhatják a késõbbiekben. Kanizsa történelmének ismerete véleményem szerint elengedhetetlen a megfelelõ önazonosságtudat kialakulásához.

Horváth Attila