Április 3-án, szombaton a következõ útvonalon tették meg a túrázók a 18 kilométeres távot: Gelse – Török-csapás – Szorosi-hegy – Gelsei erdõ – Tukora-tetõ – Csibiti-völgy – Gelsei Öreg-hegy – Gelsei Termálvölgy Termálfürdõ. A következõ beszámolót Lõrincz Sándor túravezetõ tollából olvashatják:

A hét második felében tomboló viharos szél elfújta a viharfelhõket, és felszárította az esõ nyomait a tájon. Szép napos, de viszonylag hûvös idõben gyülekeztek a résztvevõk a Gelsei Termálvölgy Termálfürdõ bejárata elõtti parkolóban. Az indulást megelõzõ adminisztráció könnyebb lebonyolítása érdekében a fürdõ vezetõsége megengedte, hogy a pénztár mögötti ruhatárban végezzük el a szükséges papírmunkát. Sok ismerõs és még több ismeretlen arccal találkoztunk az indulás pillanatában. A tájbejáráson résztvevõk magas számát a háromnapos ünnepnek, valamint a csodálatosan szikrázó idõnek köszönhetjük. Fél kilenc körül indultunk el a piros kereszt jelzésen. A lengedezõ szélben sétáltunk végig Gelsén, ezen a dinamikusan fejlõdõ gondozott, településen. A szépen felújított templom mellett jobbra fordultunk és végig haladtunk a település fõ utcáján. Néhány kanyar után értük el a Vágási-erdõ felé haladó szépen felújított mezõgazdasági feltáró utat. Bal kéz felõl elhagytuk az Európai Uniós pénzbõl rekultivált szeméttelepet, majd egy enyhe balkanyar után már bent is találtuk magunkat a tavaszi erdõben. Utunk szép lassan, de biztosan emelkedett egyre feljebb.

Rövid séta után egy szép mezõrre értünk ki, ahol rövid pihenõt tartottunk. A mezõ nagy része körbe volt kerítve, ahol egy szürkemarha gulya legelészett, miközben kíváncsian bámulták meg a hosszú sorban elhaladó kirándulókat. A tavaszi mezõ a felettünk húzódó hosszan elnyúló domb gerincén végzõdött. Egy régi kõkereszt mellett kifújtuk magunkat, miközben az elénk táruló csodálatos panorámában gyönyörködtünk. Számos települést tudtunk térkép alapján beazonosítani. Rövid nézelõdés után elbúcsúztunk a piros kereszt jelzéstõl, mely levezetett a mély völgyben megbújó Kerecseny és a távolban feltûnõ Orosztony településekre.
Dél felé fordultunk és a piros sáv jelzésen indultunk tovább. A szép napos idõben lekerültek a kabátok. A Szorosi-hegy és a Pogácsa-hegy szõlõs kertjei között haladtunk tovább. A fehérre meszelt régi pincék között szép kilátás nyílt észak felé a Pogányvári szõlõhegyre. Jól kivehetõek voltak a hegy tetején álló építmények. Sajnos az útikönyvek és más kiadványok még mindig azt írják, hogy ezekbõl a „kilátókból” szép kilátás nyílik a Kis-Balatonra, pedig a két „torony” sajnos zárva van. Az egyik egy földmérési alappont, a másik, pedig egy meteorológiai megfigyelõ állomás. A köröttük felnövõ növényzet, pedig eltakarja a hajdani szép kilátást.
A szõlõket elhagyva kelet felõl feltûnt az Orosztonyhoz tartozó Öröm-hegy, ahol a térség legelsõ kulcsos háza található a Postás SE üzemeltetésében. Tovább haladva egy hosszú völgy túlsó oldalán feltûnt a Gelsei Öreg-hegy gondozott szõlõskertje. Hamarosan elhagytuk a zárt erdõt. Jobb kéz felõl erdõ, bal kéz felõl pedig szántóföld szegélyezte utunkat. Hamarosan már felettünk is tornyosult a Tukora-tetõn álló Újudvari TV torony. A 317 méter magas tetõn álló 200 méter magas építmény már messzirõl uralja a tájat, közelrõl pedig rádöbbenti az ott tartózkodókat, hogy milyen kicsik vagyunk. A torony tövében álló Czinki-keresztnél hosszabb idõre letáboroztunk. Itt tartottam meg a tájbejárás sorozathoz tartozó újabb elõadásomat: A Nagykanizsai térség környezeti állapota: felszíni, felszín alatti vizek, talaj és levegõminõség címmel. Mielõtt útra indultunk volna, megemlékeztünk Thúry Györgyrõl, a térség egyik leghíresebb történelmi alakjáról. A kirándulás megrendezésének április 3-i idõpontja kapcsolódik Thúry Györgyhöz, mivel 1571. április 2-án halt hõsi halált a kor legjelesebb bajvívója a törökökkel vívott egyenlõtlen küzdelemben Orosztony határában. A pihenõ és a megemlékezés után megkerestük a kék kereszt jelzést, melyen megkezdtük az ereszkedést a mesés Csibiti-völgybe. Mivel még az erdõ lombkoronája nem vetett sûrû árnyékot a völgyre, így jól megfigyelhettük annak mélységét és vad szépségét.
A Csibiti-völgy helyi védettség alatt álló természeti érték, mely példázza az erdészet és a helyi lakosok érdekeinek kompromisszumos megállapodását. Számos védett virágos növény található itt. Egyik legjellegzetesebb alakja a lónyelvû csodabogyó, melyet sajnos a kirándulás során nem sikerült találnunk. Sûrûn kattogtak a fényképezõgépek, hogy magunkkal tudjuk vinni a völgy hangulatát, a borúsabb napokra.
A mély, szakadékszerû völgy mellet egyre lejjebb ereszkedtünk, míg el nem értük a Csibiti-tavat. Ez egy emberi kéz alkotta mesterséges tó, melyet a dombokról lefolyó csapadékvíz és a dombok aljában fakadó tiszta vízû források táplálnak, melyek közül egy foglalva van, melybõl minden szomjas vándor csillapíthatja szomját (Csibiti-forrás). A tó mellett egy eléggé rossz állapotban lévõ esõház és egy tûzrakó hely található. Ezek az erdei bútorok elhanyagolt állapotban vannak. Felújításuk hamarosan szükséges lesz. A pihenõhely tiszta volt, a korábban tapasztalt rendetlenséget és az itt felhalmozott szemetet gondos kezek eltüntették, amiért köszönet jár az újudvari Zalatáj Egyesületnek.
Rövid nézelõdés után tovább indultunk a kanyargós erdészeti úton. A hosszan elnyúló télnek köszönhetõen még csak most kezdtek virágozni a máskor már teljes pompájukban álló madárcseresznye fák és a sombokrok. Sikerült tavaszi virágokat találnunk. A hóvirág és a tõzike teljesen eltûnt, de az árnyékosabb részeken még a szártalan kankalinok tartották magukat. Nagy foltokban láttunk lila és fehér ibolyát. Az út mentén virágzó petyegtetett tüdõfüvet kaptuk lencsevégre. A bükkös erdõ aljnövényzetében pedig kis télizöldet és salátaboglárkát találtunk. A megbolygatott út szélén az árokban martilapu virágzott.
Egy hosszú és meredek kaptató után értük el a gelsei szõlõhegyek szélét. Kidûlt-bedûlt és szépen rendezett pincék között haladtunk tovább. Ahogy feljebb kapaszkodtunk, kitárult a napsütötte táj. Szép völgyek kísérték utunkat, dél felõl pedig a TV torony figyelte a vidáman haladó csapatot.
A jelzett útról egy szõlõültetvény mellett felkapaszkodtunk a köves útra, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt az alattunk hosszan elnyúló Principális-csatorna völgyére. A völgyben mint egy vasútmodell haladt a Szombathelyre tartó vonat. A földeken mezõgazdasági gépek duruzsoltak. Messze délen megpillantottuk a homokkomáromi templomot, észak felé pedig elláttunk egészen Hahót településig. Nyugat felõl a Dél-zalai dombvidék legmagasabb vonulata zárta le a látóhatárt. (Következõ programunk pont ezt a tájegységet tûzte ki céljául.) A betonos úton haladva hamarosan elértük a vidék talán legrégebbi kõkeresztjét, melyet 1776-ban állítottak a szõlõhegy gazdái. Nem messze innen, egy fiatalabb kõkeresztnél és a 2008-ban állított Szent Orbán szobornál megint csatlakoztunk a kék kereszt jelzéshez. Balkéz felõl egyre jobban látszott már utunk végcélja , a termálfürdõ. Egy a domboldalon álló keresztnél élesen nyugat felé fordult az út, mely egy zöldellõ szántóföld mellett nyílegyenesen vezetett a fürdõhöz.
Egy szép napsütötte, látnivalókban gazdag nap emlékeivel tértünk haza és készülõdtünk az elõttünk álló húsvétra.

A „Fedezzük fel együtt a Dél-zalai dombvidéket” projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg!

Következõ kirándulásunk 2010. április 24-én lesz, melyre minden érdeklõdõt szeretettel várunk!