A sikoly, Edvard Munch rettegést kifejezõ képe nyomán készült grafika nyomatékosítja a címbéli kérdést az elmúlt hetekben ismertté vált matricán. Idõszerû-e felidézni éppen most, a formálódó nemzeti egység reményteli idejében? Mi az hogy! Nagyon is! Bár többek szerint a szocialistákhoz köthetõ lopások – Zuschlag, Hunvald, Hagyó – tette be a választóknál a kaput, ne feledkezzünk meg másik jellemzõjükrõl sem. Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon. Ha már fizikai erõszakhoz nem nyúlhatnak, egyedül a hazugság az a fegyver, mellyel a lopást lehetõvé hatalmukat megszerezni vagy megtartani képesek. Ne higgyük hát, hogy az elhíresült miniszterelnök az egyedüli a szocialistáknál, aki szemrebbenés nélkül tudja mûvelni a félrevezetést. Pártelnöktõl tanácselnökig, szóvivõn és képviselõ jelöltön át nap mint nap találkozhatunk – a Kanizsa hasábjain is – a zsákmány megtartása érdekében az igazság elleni erõszakkal. Most éppen állítólagos fideszes tervekkel riogatnak, épp úgy, mint hajdan a 23 millió románnal. Az általuk kilopott ország újjáépítõin pedig – ne legyen kétségünk – akár már holnapután számon kérik, miért nincs kerítésbõl a kolbász? (sic) Jóhiszemû ember el se tudja képzelni, hogy valaki hátsó szándékkal érkezik. – idéztem minap egy rendõrezredest. Hogyan védekezzünk e trükkös tolvajokkal szemben? Be se engedjük õket – szokták tanácsolni, elvégre szélhámosoknál munkaköri feltétel a rokonszenves külsõ. Az Odüsszeia XII. éneke óta használjuk a szirének dala kifejezést. Lám, sok évezredes emberi tapasztalat van a romlást hozó hízelgésrõl. A szigetük mellett elhajózókat csalogatják csábos énekükkel. „Körülöttük az emberi csontok nagy sokasága hever” – így Homérosz a két szirénrõl. Ezért a jó tanácsot követve Odüsszeusz viasszal tapasztja be társai fülét, õt magát pedig szorosan az árbochoz kötözteti. Nem szégyen tehát, ha beismerjük gyengeségünket, nyúljunk inkább a viaszdugóhoz. „Az alantas beszéd megszokása ugyanis egyenes úton vezet az alantas tettekhez.” – figyelmeztet a 4. századi kappadókiai. Az izzósok pedig azt mondják: az MSZP ahelyett, hogy a Fidesszel foglalkozna, inkább arra adjon választ, hogyan érhetett el ilyen „eredményt” egy (1918-tól számítva mégiscsak) történelmi párt?