Rákosi, hogy állítólagos népszerûségét megtudja, titkon beül egy moziba. Épp pereg a híradó, melyben átadják neki az augusztus 20-i új kenyeret. Mindenki feláll a moziban, és vastapssal köszönti: – Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következõ pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére és így szól: – Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!
Ez a vicc jutott eszembe, mikor a Kanizsa a saját április elsejei címoldalán megrovást kapott, mert nem tapsolt. Pedig állítólag az a jó lokálpatrióta ismérve. Bár van, aki úgy szereti városát, hogy jót akar neki, akár a hibákat is szóvá téve … Hja kérem, nehéz megszoknia Marton elvtársnak, hogy (újra) szabad a sajtó. Szabadságának elsõ – 1848-iki – kivívására emlékezõ írást olvasok A magyarságért címû kötetben:

A régi hatalmasok, mert arra, hogy igazságot halljon, mindenkinek szüksége van: a régi hatalmasok maguknak udvari bolondot tartottak, akinek szabad volt megmondani az igazat és ezért fizették. Aki elpártol a szabad sajtótól, az a legdrágább pénzért bolondot tart magának, hogy hazudjék neki.…nem az a nagyobb rabság, mikor láncot csörget valaki a kezén, ha igazság van a szívében: nagyobb rabság az, mikor aranylánc van a nyakán és hazugság a szívében.
Egy hét se telt el, újra szerepelni akart a Kanizsa gyalázása ügyében a polgármester. Írását frakcióvezetõjével olvastatta fel. (Ki kit csóvál? – merül fel nem elõször a kérdés) A Radnóti-díjas versmondó bele is bakizott nemegyszer a nyakatekert mondatokba. De az írás olvasójának is maradt azért humoros értelmetlenség. Ám a lényeg nyilván az, nem találkozik a polgármester magas tetszésével, hogy bármely oldal teret kaphat a város (és nem a városvezetõ) lapjában. Ha fenyegetõzése értelmében – nyilván baloldali elvtársai támogatását élvezve – leválthatná a Kanizsa mai fõszerkesztõjét, kaphat egy olyan újságot, amilyenrõl a vicc szól. Ezt akarja?
A napilap fõszerkesztõjét letartóztatja az Államvédelmi Hatóság. A kihallgatáson a fõszerkesztõ megkérdezi:
– Elvtársak, nem értem, miért hoztak be ide, mit vétettem én a párt és Rákosi elvtárs ellen?
– Jobb, ha nem kérdezi! - felelik azok fenyegetõen.
– De hát elvtársak, én már az illegális párt tagja voltam, és azóta is töretlen lendülettel építem a népi demokráciát, az újságban rendszeresen közlünk cikkeket Rákosi elvtársról, például a tegnapi számunkban is hírül adtuk, hogy Rákosi elvtárs látogatást tett a minta-sertéstelepen.
– Hát éppen ez az!
– Ezt hogy értik?
– Nézze csak meg a fényképet!
A fõszerkesztõ megnézi, Rákosi épp egy disznóólban szemléli az állatokat. Aztán a pillantása a képaláírásra esik és elfehéredik, amikor elolvassa: „Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a harmadik Rákosi elvtárs.”
Papp János