Amíg lapjuk, egyesek kívánságára el nem tûnik nyomtalanul, szeretnék írni valamit nem nyomtalanul.

Fekszem az ágyon szombat délelõtt. Élvezem a csendet még egy darabig, amíg a ballagások tartanak. Lapozom a tv-s mûsorfüzetet. Ráakadok egy ilyen mûsor címre: Nyomtalanul. Nem tudom, mi lehet? Megpróbálom kitalálni.
Május elseje van, piros betûs ünnep, a munka ünnepe. Az összes létezõ mûsor nem tesz róla említést. Eltûnt nyomtalanul. A munka is eltûnt nyomtalanul. És aki még dolgozik - ha már ballagás van - mondjuk nevel, tanít, az is nyomtalan.

Beugrottam volt iskolámba a ballagásra. Bocsássatok meg gyerekek, nemcsak rátok voltam kíváncsi, hanem arra is, hogy a város vezetõ testületébõl tiszteletét teszi-e valaki, élen a polgármesterrel. De itt is a nyomtalanságot látom évek óta. Évnyitó, évzáró, ballagás, gólyabál, szalagavató, fordított nap, kiállítás megnyitók, sportversenyek, stb. Sehol senki, nyomtalanság. A testültbõl többen a Dr. Mezõben érettségiztek, többnek a gyermeke érettségizett ott, van, akinek az apukája, van, aki ott tartja a fogadóóráját, van, aki ott ebédel, de õk is nyomtalanok ezen a szép napon. Is. Igaz, itt nem tömik az ember fejét répával, dödöllével, rétessel, tejjel-vajjal, mézzel, piával. Itt nem lehet szónokolni és csillogni-villogni. Itt ballagnak, majd eltûnnek nyomtalanul, mint jól látszik.
Csak a polgármester hiszi, hogy õ vezeti majd a következõ testületet is. Nem. Eltûnik nyomtalanul. Eltûnnek nyomtalanul. Az eltelt 3 év is nyomtalan. A benzin árának emelkedését magyarázzák mindig olyan gyerekesen, ahogy elõadják a látható munkák kezdetének csúszását.
Akkor rúzs nélkül, nyomtalanul csókollak benneteket ezen a szép május elsején, a munka ünnepén egy olyan volt napon, amihez hasonlót nem tudtatok adni 20 év alatt, mikor diákként az egész várossal együtt azt ünnepeltük, hogy ma hála Istennek nincs munka.
S hogy végre ne legyen minden nyomtalan, Béres Sándor